Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

Spontán mumifikálódás. (Köznépi és mérsékelt égövi múmiák)

A spontán mumifikálódás a fizikai körülmények szerencsés összejátszásának következménye, akkor jön létre, ha a rothadás elmarad, a fehérjék koagulációját gyors kiszáradás követi. A holttesteket az 50–60 °C-os sivatagi homokba helyezték, gyakran jó nedvszívó sás-gyékénybe burkolták, alájuk faszenet tettek. A tetemek gyorsan kiszáradtak, megtartási állapotuk többnyire jobb, mint a bebalzsamozottaké. A forró környezet önmagában nem elegendő, fontosabb a kiszáradás, mint a magas hőmérséklet. A beomlott épületek laza törmeléke, jól szellőző kripták, föld alatti járatok biztosítanak olyan miliőt, ahol a mérsékelt égövön is bekövetkezhet a spontán mumifikáció. A történelmi Magyarország területén összesen 26 mumifikált, vagy spontán mumifikálódott tetemet találtak, ezek egy részét vizsgáltuk is (Susa és Józsa 1995). Azóta számuk bővült, újabbakról értesültünk, de azt is meg kell jegyeznem, hogy tucatnyi múmia sorsáról nem tudunk, elvesztek. A Váci Tragor Ignác Múzeum munkatársai 1994 őszén egy lefalazott kriptában 264 teljesen, vagy részlegesen mumifikálódott tetemre (és egy ossariumban további 50 személy csontjaira) bukkantak, amelyekről előzetes beszámolót Pap és mtsai (1997) készítettek. Különös jelentőséget ad a váci leleteknek, hogy írásos emlékek (halotti bejegyzések) a pontos életkort, az elhalálozás dátumát is megadják, néhányról festmény vagy rajz is fennmaradt. A múmiák között pár napos újszülött és 90 évét betöltött aggastyán egyaránt van. Négy személyen a 18–19. században boncolást végeztek, bár ennek céljáról és eredményeiről semmit nem tudunk.

A kijevi Lavra kolostor föld alatti járataiban, a toulusi jakobinusok, a palermói kapucinusok és a savocai (Szicília) kolostor kriptáiban több ezer, a 13–19. századokból való, spontán képződött múmia látható. A nápolyi székesegyházban fellelt múmiák egyikén a bőreruptióban sikerült a himlő vírusát, egy másiknak a gummájában Treponemakat azonosítani (Forniaciari és mtsai 1993). Kisebb számú, spontán mumifikálódott cadaver található Brémában, Quedlingburgban, Bernben, Bécsben, Brnóban, Venzoneban stb. A templomok, kápolnák kriptáiban valószínűleg még igen sok múmia lappang.

Kínában és Japánban néhány, jó megtartású spontán mumifikálódott holttest került elő. Wei (1973) 2100 éves női múmia boncolási és szövettani vizsgálatáról számolt be. Kuo-hang és mtsai (1982) négy, több mint 2000 évvel korábban élt múmia elektronmikroszkópos feldolgozását is elvégeztek. Wu-Zhong (1981) ugyancsak kétezer éves múmia bőrének és belszerveinek szövettani és ultrastrukturális megfigyelését írta le. Japánban 15 buddhista szerzetes múmiája került elő (Morimoto 1993). White és Schwarcz (1994) Nubiában a Kr. utáni 350–550 közötti periódusból származó, 146 mumifikálódott tetemet tártak fel. A dél-amerikai múmiák többségén nyoma sincsen balzsamozásnak vagy bármely más, halál utáni beavatkozásnak, mindössze gyékénybe, vagy gyapjúszövetbe burkolták halottaikat.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero