Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

Fogászati beavatkozások

Nem tekinthetők stomatológiai tevékenységnek a fogak kontúrjaiknak megváltoztatása, drágakövekkel történt dekorálása (Romero 1965), sem a kitördelésük, vagy mutilációjuk (Morris 1998, Smith 2000).

Az irodalomban említenek olyan szemfogakat (White és mtsai 1997), molarisokat (Bennike 1985) és metszőfogakat (Schwartz és mtsai 1995), amelyeknek a rágófelszínén, vagy a nyaki buccalis részén kúp alakú fúrt nyílást találtak. Földrajzi eloszlásuk is változatos, Alaszka, Dánia, USA és Mexikó. Bennike (1985) valamint White és mtsai (1997) kísérletesen igazolták, hogy obszidián heggyel bármely fogon rövid idő alatt elkészíthető a 2-3,5 mm mély, 3-4 mm átmérőjű üreg. A SEM vizsgálatok azt mutatták, hogy az üregek élőben készültek, feltehetően terápiás célúak (Milner és Larsen 1991, Schwartz és mtsai 1995, White és mtsai 1997), bár fogtömésre utaló jel egyiken sem látszott.

A fogpótlás a Mediterrániumban, a Kr. e. 6–5. században vette kezdetét, legrégebbi bizonyítéka a föníciai Szidón városában került elő. A hiányzó metszőket emberi fogból készültekkel helyettesítették, vékony aranydróttal egymáshoz és a szomszédos fogakhoz rögzítették. Az etruszk sírkamrákban több, aranyból, vagy ezüstből készített híd és korona maradt fent (Becker 1994). Az egyik aranyhíd (Kr. e. 6. század) négy fog pótlására szolgált, rajta rágófelszínt alakítottak ki. A római sírokban nem ritkán bukkannak emberi vagy borjúcsontból, aranyból, elefántagyarból készített műfogra (Józsa 1963), ám ezek rágásra alkalmatlanok, kizárólag esztétikai és beszédfiziológiai hatásuk lehetett (Regöly-Mérei 1962, Rath 1958). Cruseby és mtsai (1998) római kori, vasból készült, az alveolusba implantált fogat ismertettek, amely szerintük beépült a fogmederbe. Közép- és Dél-Amerikában a hiányt alakra és méretre faragott kőből készült műfoggal pótolták (Fleming1959).

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_589/#m1359palp_589 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_589/#m1359palp_589)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_589/#m1359palp_589)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

90. ábra. Fitolithok (növényi eredetű anorganikus képződmények) 18. századi múmia fogkövében. SEM 3200× nagyítás

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero