Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei


Középfülgyulladás, csecsnyúlványgyulladás

A középfül az Eustach kürtön át, a garat felől fertőződik, főként kisgyermekekben, akiknek fülkürtje rövid, a baktériumok inváziója könnyebb.
A dobüregben képződő gennygyülem a dobhártya átfúródásával kiürülhet, a folyamat gyógyulhat. Benitez (1988) egyiptomi múmia dobhártyájának perforációját ismerte fel. Schultz (1979A) 6–8. századi frank-alemán anyag 5,5%-ában, 5–6. századi anatóliai leleteken nem, a pergamoniakon 78%-ban észlelt otitis mediát. A Meroving korban az arisztokraták körében 2%, a szegények között tízszer gyakoribb volt a középfül megbetegedése (Schultz 1979B). Qvist és mtsa (2001) középkori dán koponyákon 1–7%-ban, Homoe és mtsai (1995) grönlandi paleoeszkimókon 5–7%-ban, Gregg és Steele (1982) a prekolumbián indiánok között 43%-ban, az 1500 és 1850 között élteken 55%-ban állapítottak meg középfül és csecsnyúlvány gyulladást. A 9–11. századból származó felnőttek felében (egyötödükben féloldali, többségükben kétoldali) idült otitisre mastoiditisre utaló rtg-eltérés mutatkozott (Pap és Józsa 1990). A lobosodás csaknem minden esetben a mastoideum részleges vagy teljes elcsontosodását eredményezte (91. ábra). Oldalbeli eltérés sem a recens, sem az ásataganyagban nincsen. Az idült középfülgyulladás szövődményei közül említésre érdemes a belső fül károsodása (Gregg és mtsai 1965), a kengyel talpának összecsontosodása a labirint ablakával. A csecsnyúlvány gennyedése néha áttöri a mastoideum csontos falát (92. ábra), a bőr felé sipolyozik, és/vagy un. Bezold-tályog kialakulásához vezet (Drenhaus és Hildman 1991). Hasonló szövődményre lehet következtetni a Képes Krónika Kálmán király megbetegedését ismertető részéből (Józsa 1987). Néhány alkalommal műtéttel igyekeztek lebocsátani a csecsnyúlvány gennygyülemét, amint a csonthegek mutatták, sikerrel (Burton 1920, Schultz 1979A) A gennyes középfülgyulladás legsúlyosabb és korábban 100%-ban halálos szövődménye a purulens agyhártyagyulladás és/vagy az otogén (fül eredetű) agytályog kialakulása, amit egy alkalommal láttunk.
 
93. ábra. Kimélyült incisura (nyíl) és felületi egyenetlenségek az idült otitises fülből előkerült kalapácson. 9–11. század, adultus nő. Sztereómikroszkópos felvétel, 10× nagyítás
 
94. ábra. A kalapács nyelének derékszögű megtöretése, deformálódása idült otitisben. A csontfelület kimaródott. 10–12. század, adultus férfi. Sztereómikroszkópos felvétel, 10× ill. 20× nagyítás
 
A cholesteatoma – a hallószerv daganatszerű – megbetegedése, minden betegben halláskárosodást okoz. Úgy tűnik, hogy korábban meglehetősen ritka lehetett, a felismert esetek száma rendkívül csekély (Benitez 1984).
 
95. ábra. Az üllő szára meggörbült, az ízületi felszín kimaródott (nyíl). Sztereómikroszkópos felvétel, 20× nagyítás
 

Paleopathologia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave