Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

Jégmúmiák

Jégmúmiák a Sarkkör vidékén, vagy a magas hegyek örök hóhatár fölötti területein képződtek. A sarkvidékiek közül legismertebbek az Aleut szigeteken, Grönlandon, Alaszkában és Kanadában felfedezett kb. 550 tetem, akiket jégkunyhókba, vagy jeges vízzel telt üregekbe temettek el. Grönlandról több tucatnyit (Hansen és mtsai 1985), Szibériából néhányat ismerünk és várható, hogy az alaposabb kutatások révén számuk gyarapodni fog. Többségük jó megtartású (Zimmermann és mtsai 1981, 1984, 1985 és 1993), s inkább az időnkénti felolvadás és újra lefagyás, semmint a rothadás okozott bennük károsodást. A jégmúmiák bőre és szervei sokkal jobb állapotúak, mint a mérsékelt, vagy meleg égövieké. Zsigereik, gyomortartalmuk, vérkeneteik diagnosztikus értékűek.

A magas hegyekben az örök hóhatár fölött eltemetetteken, vagy temetetlenül elhaltakon némileg más konzerválódási folyamat megy végbe. A cadaverek gyorsan átveszik környezetük hőmérsékletét, ezzel konzerválódásuk megtörténik, majd lassan kiszáradnak és tulajdonképpen természetes körülmények között bekövetkezik a fagyasztva szárítás-száradás folyamata. A bőr és a belszervek jobb állapotúak, mint a melegégövi múmiáké. A magashegyi múmiák testtömege 16–l8 kg-ra, a sarkvidékieké 25–30 kg-ra csökken. Gyakran a gyomortartalom is elemezhető, vérkeneteik értékelhetők. A magashegyi múmiák sorában kiemelkedő helyet foglalnak el a Belső-Ázsiában fellelt szkíta fejedelmek maradványai. A közelmúlt évek világot bejárt szenzációja a Dél-Tirolban, egy gleccser jegében talált jégmúmia, amelyről az első hiteles ismertetés két évvel később a National Geographic hasábjain látott napvilágot (Roberts 1993) és Henn (1993) szerkesztésében terjedelmes monográfia számolt be az egyedülálló leletről. A kora-rézkori vadász Kr. e. 3000–3500 között vesztette életét. Bőre, tetoválásai, bőrkiütései tökéletesen vizsgálhatók, a lábujjak közének bőréből spóraképző baktériumokat tenyésztettek ki (Tiefenbrunnen 1993). Agyát és belszerveit CT-vel vizsgálták és rekonstruálták (Künzel és mtsai 1993).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero