Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

A koponyalékelés elterjedtsége és gyakorisága

Az első leletek Franciaország és Magyarország területén kerültek elő, ám pár évtized alatt Európa csaknem valamennyi országából, majd Egyiptomból, a két amerikai kontinensről, Kína, India, Szibéria, Közel-Kelet vidékéről, újabban pedig Ausztráliából (Webb 1988) is beszámoltak hasonlókról. Parker és mtsai (1986) szerint a Brit szigeteken összesen 28, Spanyolországban kb. 50, Németországban 60–70 eset ismert. Peruban egy diplomata 1863-ban találta meg. Napjainkban kb. 3500-at ismerünk, főként Chile, Peru, Bolívia területéről, a legősibbek a Kr. e. 5. századból valók (Froeschner 1992). A koponyalékelések másik nagy centruma a történelmi Magyarország, Bartucz (1966) szerint ilyen kis területen sehol a világon nem fordul elő annyi mint itt. Napjainkig kb. 150-et ismertettek (a korai népvándorlás végéig kb. 20, az avar-időszakból 10–15), amihez 5060, nem publikált esetet valószínűsíthetünk. A leletek pontos száma nem adható meg, mert az ásatások alkalmával újabbakra bukkannak. A magyarság megjelenésekor ugrásszerűen nőtt a műtéten átesettek száma a Kárpát-medence egész területén, de néhány gócban (Felső Tisza-vidék, Jászság, Budapest és Nyitra környéke) halmozódnak. Sokan lehettek, nyelvünk külön kifejezést, az agyafúrt szót alkotta megjelölésükre. Valamennyi (hazai) trepanált koponya egységes protokoll szerinti komplex vizsgálatára még nem került sor, alig néhányon történt rtg-és mikroszkópos megfigyelés. A koponyalékelést a mezolithicum embere kezdte, a radiokarbon meghatározás szerint 8000 évvel ezelőtt (Alt és mtsai 1997, Lillie 1998), az újkőkorban akadt, aki a 92×67 mm-es csonteltávolítást túlélte (Piek és mtsai 1999). Az ókori Egyiptomból, Görögországból, Izraelből és a Római Birodalom területéről mindössze pár tucatnyi operált koponya került elő (Mariani-Constantini és mtsai 2000), az Óvilágban később, a Kr. u. 8–9. századtól vált gyakoribbá. Dél-Amerikában mintegy 4000 évvel ezelőtt kezdték, azonban az északi földrészre alig jutott el a gyakorlat. Az ázsiai és ausztráliai leletek jóval fiatalabbak, 800–2000 évesek.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_626/#m1359palp_626 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_626/#m1359palp_626)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_626/#m1359palp_626)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

98. ábra. Halálos kimenetelű, áthatoló, kettős kardvágás (nyíl) a nyakszirt bal oldalán. 10–12. század, adultus nő

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_628/#m1359palp_628 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_628/#m1359palp_628)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_628/#m1359palp_628)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

99. ábra. A homlokcsontba fúródott kúp alakú nyílhegy, áthatoló sérülés. 10–11. század, adultus férfi

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_630/#m1359palp_630 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_630/#m1359palp_630)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_630/#m1359palp_630)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

100. ábra. a) Honfoglaláskori, verebi vitéz 91×71 mm nagyságú, a sinus sagittalis superiort is áthidaló gyógyult koponyalékelése b) A trepanációs nyílás szélének kinagyított részlete. Jól látszik, hogy a diploet csontheg zárja le, a sérült hosszú idővel túlélte műtétjét. 5× nagyítás c) A sapka anyagába bevarrt ezüstlemez, amely a csonthiányt fedte

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero