Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei


A varratok csontosodási zavarai és következményeik

A varratok idő előtti elcsontosodása jellegzetes alaki változást eredményez a koponya növekedésének megszűnése révén (craniostenosis).
A nyílvarrat (sutura sagittalis) korai záródása miatt csak hosszirányban képes növekedni, ennek eredménye a csónakfejűség (scaphocephalia), amely az összes craniostenosis 60%-ában, többségében fiúkon jelentkezik. A koponya keskeny, hosszú, a homlok meredek és széles, a boltozat a nyakszirt tájék felé összeszűkül, az occipitalis pólus messze meghaladja az öreglik vonalát. (Manzanares és mtsai 1988). A koronavarrat gyermekkori csontosodása hozza létre az oxycephalia-t a magas, csúcsos fejformával.
Az esetek kb. 20%-a toronyfejűség, lányokon gyakoribb (Douglas 1991). A lambdavarrat fejlődési anomáliája a bathrocephalia-t eredményezi, a nyakszirt-táj kontyszerű kidomborodásával, a varratban számos járulékos csont (varratcsont) képződésével.
Plagiocephalia-ban a koponya felülnézeti körvonala aszimmetrikus, a két koponyafél egyenlőtlen, a szemgödrök sekélyek, a kidülledő szemeken strabismus, szaruhártya-bántalom jöhet létre.
Az arc aszimmetriás, a maxilla hypoplasias, a beszűkült szájüregben a nyelv „nem fér el”. Gyakori a koponyaűri nyomásfokozódás, ami a kor előrehaladtával súlyosbodik (Tessier 1971, Bögi és mtsai 1989).

Paleopathologia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave