Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

Betegségek okozta alakváltozások

Leggyakrabban az idült fertőző betegségek, a lepra, syphilis, néha a tbc okoznak alakváltozást. Veleszületett syphilisben a fogak állása, elhelyezkedése, alakja, az orrüreg csontos vázának deformitása észlelhető (115. ábra). A syphilis harmadik stádiumában képződő gumma előszeretettel lo kalizálódik az orr vidékére, elpusztítja csontos részeit és kialakul a syphilises nyeregorr. A lepra sarjszövete felpuffasztja, deformálja a facialis régiót, széles, vaskos orr, előreugró homlok, un. oroszlán-arc (facies leonconina) jön létre, amely bár nem kórjelző, mégis jellegzetes. Ismeretlen eredetű diffúz craniofacialis hyperostosist és következményes leontiasist irt le Campillo (1984) egy 18–19. századi koponyán.

A fertőző betegségekhez társuló koponyadeformitásoknál jóval gyakoribb a rachitises. Csecsemőkori angolkórban (amikor a kisded nagyrészt fekszik), a folytonos nyomástól a puha nyakszirtcsont ellapul (craniotabes). A kisgyermeken jelentkező D-vitaminhiányban nagy, kocka-alakú fej, caput quadratum keletkezik. Mindkét alakváltozás életre szóló, függetlenül attól, hogy időközben esetleg meggyógyul a rachitis. A chondrodystrophiasok feje nagynak, abnormis alakúnak tűnhet, bár körfogata a fiziológiás határokon belüli, azonban a megváltozott testarányok (rövid végtagok és törzs, normális koponya) miatt a fej relatíve tömegesebb.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero