Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei


Lápi holttestek

A mocsarak, lápok oxigéntől elzárt, különleges kémiai viszonyai következtében a tetemek nem bomlanak, hanem többnyire jól konzerválódnak. Hasonlóan, mint a friss holttestekből, a haj és bőr (Stucker és mtsai 2001), az izmok, belszervek, a vérsejtek alkalmasak mikroszkópos megfigyelésre, illetve valamennyi vérkémiai paraméter (vérfehérjék, immunglobulinok) is meghatározható. Egy 2700 éves leletben a szem érhártyáját és a bulbus bevérzését sikerült kimutatni (Andersen 1990). Észak-Európa egykori mocsaras vidékein, Németországban, 268, Dániában 106, az Egyesült Királyságban 100, Hollandiában 45, Finnországban 36 konzerválódott holttestre bukkantak 1990-ig. Környezetünkben Csehországban, Ausztriában, Lengyelországban, de még a mediterrán éghajlatú Görögországban is találtak lápi múmiákat. Éppen ezért nem érthető, hogy hazánk területén – ahol pedig rendkívül sok mocsaras-lápos terület (Ecsedi láp, Szenke mocsár, Sárrét, Sárköz, Hanság stb.) volt a 19. század végéig – miért nem került elő eddig egyetlen ilyen tetem sem?

Paleopathologia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave