Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

A koponyatorzítás

Az ember megjelenése óta elégedetlen saját testének küllemével, alakjával. Elsőként talán a tetoválás jött divatba, fokozatosan jöhettek rá, hogy a koponya, fül, orr, láb stb. alakja és mérete is megváltoztatható, illetve olyanná tehető, hogy megközelítsék az adott szépségideált. A természeten tett erőszak óriási áldozatokkal járt. A kisdedek 40–60%-a meghalt a koponyatorzítás ideje alatt, s ha felnőttek is, egész életükre nyomorékká, vagy csökkent értékű emberekké váltak. Topinard, az anthropológia egyik megteremtője így ír erről az 1881-ben magyarul is megjelent könyvében: „Az ember értelmes állat ugyan, de egyszersmind nagyon furcsa egy állat is. Agyvelejének szerkezete őt a legnemesebb tettekre buzdítja, de gyakorlatilag legostobább cselekedetre is rákészteti, így például, hogy a kis ujját levágja,.... hogy mellső fogait kitépje, vagy hogy fejét eltorzítsa”....

Hosszú ideig nem hittek Hérodotosz, Hippokratész, Strabon, Plinius és más ókori szerzők híradásainak, csak a 19. század közepén – amikor a deformált koponyák tömegesen napvilágra kerültek – látták be, hogy a régieknek igazuk volt. A cranium alakjának mesterséges megváltoztatása nem csak a természeti népek, hanem az ókori és középkori társadalmak gyakorlata, sőt egyes közösségekben még a 20. század derekán is előfordult.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero