Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei


Az arteriosclerosis következményei

A cerebralis arteriosclerosis következményeiről, gyakoriságáról keveset tudunk, elsősorban amiatt, hogy az agy rendkívül ritkán marad fent. Gerszten és Martinez (1995) háromszáz chilei múmia közül 15 esetben találták meg a központi idegrendszert. Egy fiatal nőben kiterjedt subarachnoidealis vérzést, egy 45 év körüli férfiben az agyi és veseerek súlyos érelmeszesedését és roncsoló agyvérzést kórisméztek. Smith és WoodJones (cit. Regöly-Mérei 1962) a bal arteria carotis interna aneurysmáját, Lang (1931) nephroscleroticus vesekárosodást, Zimmermann és mtsai (1981) kanyarulatos csatornahám-elhalást találtak. Williams (1927) középkorú indián női múmiában az arteria tibialis posterior obliteráló arteriosclerosisát, az érben szervült thrombust észlelt. Endes és Vargha (1988) a debreceni Déri Múzeum egyik 40–50 éves egyiptomi múmiája kéztőcsontjainak vascularis eredetű necrosisáról számoltak be. A paleopathologiai irodalomban nem találkoztunk végtag-gangraena leírásával.
108. ábra. a) Némely glomeruluson csak Bowmann-tok fali membránjának megvastagodása mutatható ki. Jones-féle methenamin-silver festés, b) Más érgomolyagokban a kacsok kitapadtak a tok fali membránjához. PAS festés c) „Félhold”-képződés, a glomerulus részleges fibrosisa. Mallory-trikróm festés d) Teljesen elhegesedett, működésképtelen érgomolyag. PAS festés e) Ig A immunglobulin kicsapódás a glomerulus-kacsokban (nyíl). Ig A–PAP reakció, eozin kontrasztfestés f) PAS pozitív cilinder a kanyarulatos csatornában. 19. század, 71 éves férfi, valamennyi felvétel 400× nagyítás Diagnózis: Gócos subacut glomerulonephritis.
109. ábra. A prostatamirigyek lumenét gennyes izzadmány tölti ki (csillag). Ugyanaz a 71 éves férfi, akinek veséjéből a 108. ábra felvételei készültek. Giemsa festés 100× nagyítás
 

Paleopathologia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave