A csontok és a fogak az emberi és állati szervezetek legellenállóbb, különleges kémiai felépítésű és biológiai szerkezetű szövetei. Számtalan csont- és fogmaradványt ismerünk az embert százmillió évekkel megelőző korokból, és ha nagy hézagokkal is, de nagyjából végigkísérhető az emberréválás több millió éves folyamata a vázleletek alapján. A tetem bomlása a környezeti hőmérséklettől függően, néhány hetet vagy hónapot vesz igénybe. Az eltemetés után kb. 10 évvel már valamennyi lágyrész megsemmisül. A temetetlen holtaknál ez a folyamat pár hónap alatt lezajlik. A haj 20–50 évig, szerencsés esetben akár évszázadokig is fellelhető. Az összes lágyrész és szőrzet elenyészését követően csak a csontok, fogak, valamint a szervezetben képződött meszes képletek maradnak meg. A csontok korhadását, pusztulását számos tényező, az elhunyt kora, tápláltsági állapota, betegségei, a csontok biológiai állapota stb. befolyásolja. Legfontosabbak mégis a környezet talajviszonyai, (homokos vagy agyagos, vegyhatása, sótartalma, a talajvíz mélysége és mennyisége) és az időjárási tényezők. A vázmaradványok kémiai összetétele megváltozhat, savanyú talajokban elmésztelenednek, porózussá válnak. Máskor ásványi anyagokkal, kovasavval telítődhetnek. A vastartalmú környezet és a humuszsavak elszínezhetik a maradványokat. A magzatok, csecsemők és kisgyermekek csontjai szerves anyagokban gazdagok, de ásványianyag-tartalmuk csekély, ezért viszonylag rövid idő alatt szétesnek. Az idős személyek sorvadt, mészszegény csontjai hamarabb porladnak el, mint a fiatal felnőtteké. A szeptikus betegségekben elhaltak rothadása gyorsabb, s ez a csontok korhadását is elősegíti. A pusztulás a kis csontokon (kéz- és lábujjpercek, nyelvcsont) kezdődik, majd a bordák, lapocka, medencecsontok enyésznek el. A hosszú csövescsontok, a koponya és a fogak a legellenállóbbak. Számos emberi és környezeti tényező (az eltemetés módja, a halál és temetés között eltelt idő, rovarok, rágcsálók, gyökérzet stb.) szintén befolyásolja a csontváz megtartottságát. Szerencsés esetben a magzatéi is jól megmaradhatnak, kedvezőtlen körülmények között pedig pár évszázad alatt elkorhadhat a felnőttek robosztus csontozata is.