Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

Tüdőbetegségek

Anyagunkban két idős férfi (71 és 72 évesek) tüdejében szövettani vizsgálattal igazoltuk a hörgtágulatot, alveolaris emphysemát és anthracosist (111. ábra). Miliaris tuberculosisban elhalt 19 éves nőben vicarialó emphysemat (113. ábra E) láttunk (Józsa és mtsai 1995). Zimmermann és mtsai (1981) idős női jégmúmiában hörgtágulatot, pneumoniát és tüdőfibrosist, Aufderheide (2000) lobaris pneumoniát állapítottak meg. Gerszten és mtsa (1995) tizenöt chilei múmia közül kettőben tüdőgyulladást, további kettőben emphysemát észleltek. Allison (1974) és El-Najjar (1985) olyan múmiákat vizsgáltak, akikben a légutakba került fog aspirációs pneumoniát okozott. Olykor indirekt jelekből, pleura lenövésekből lezajlott tüdőgyulladás(ok)ra, az alveolusokban található nagyszámú, vastartalmú macrophag sejtből idült keringési elégtelenségre lehet következtetni (Aufderheide 2000). Zimmermann (1971) multiplex tüdőtályogot, áttéti vese- és szívtályogokat mutatott ki eszkimó múmiában. Baleset miatt meghalt 53 éves női jégmúmiában bordatörés okozta haemopneumothoraxot és idegentest-aspirációt figyelt meg (Zimmermann 1993). Óegyiptomi múmiában ismétlődő tüdővérzést és hemosiderosist igazoltak (többi szervében nem volt kóros), belszerveiben magas cannabiol tartalmat mértek ezért úgy gondolják, hogy idült hasis-mérgezés okozhatta a tüdővérzéseket (Nerlich és mtsai 1995).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero