Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

A brucellosis paleopathologiája

A máltai (mediterrán) lázat a Brucella melitensis, a Bang-kórt (fertőző vetélés) a Brucella abortus infekció okozza. Az előbbi a juhok és kecskék, a Bang kór a szarvasmarhák megbetegedése, de emberen is előfordulnak. Lassú lefolyásúak, ám a kialakuló csontkárosodás gyakoriságát nem ismerjük. A brucellosis morfológiáját 1929-ben Pedro-Pons spanyol pathologus írta le. A 4-5. héten néhány ágyéki csigolyán, a zárólemezt nem érintő foltos kimaródás képződik, de sem összeroppanás, sem kiterjedt destrukció nem alakul ki. A csigolyatest felső, elülső részén vékony scleroticus szegéllyel körülvett foltos felritkulások látszanak (epiphysitis vertebrae), a porckorong megbetegedése (discitis) ritka és kései tünet. Az annulus fibrosus és a discus pusztulása miatt a csigolyák közötti rés kiszélesedik. A makroszkópos és rtg-tünetek jellegzetesek, de nem kórjelzőek. A későbbiekben synostosis, csonttarajok, csonthidak képződése és a kisízületek elváltozásai miatt veszít fajlagosságából, és sokszor már nem különíthető el más eredetű gerincbántalomtól (Soulie 1982).

A brucellosis legkorábbi eseteit újkőkori vázakon írták le, majd a bronzkortól kezdődően mind többet ismertettek (Etxeberria 1994), múmiákon még nem diagnosztizálták. Mindkét formája az állattartó népek körében volt gyakori, valószínűleg jóval több, mint amennyit felismertek.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero