Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei


A malária őskórtana

A váltólázat a protozoonok négy faja, a Plasmodium falciparum, P.malariae, P.vivax és P.ovale okozza. A kórokozó emberről-emberre nem terjed, az Anopheles szúnyogok szúrása viszi át. A malária valamennyi formája súlyos vérszegénységet, erős lépnagyobbodást (élőben a lép akár 5–7 kg is lehet), hepatomegaliát, nyirokcsomóduzzanatot és vesekárosodást idéz elő, amelyek a szürkésfekete maláriapigmenttel együtt a múmiákban felismerhetővé teszik. Ruffer (1914) kopt múmiák lépeit átlagosan 6,0 g súlyúnak találta, egy csoportjukban ennél lényegesen magasabb, 27,0–62,0 g-ot mért és bár a kórokozót nem sikerült kimutatnia arra gondolt, hogy a splenomegaliát malária okozhatta. Levin (1984) Kr. e. 1000 körül elhunyt 14 éves fiú lépében detektálta a plasmodiumokat.
Miller és mtsai (1994) igazolták Ruffer feltételezését a betegség ókori gyakoriságáról, Plasmodium-antigén teszttel (ParaSight T) számos múmia infekcióját bizonyították, ám a teszt skeleton maradványokon nem alkalmazható. Vázanyagban csak indirekt tünetek állapíthatók meg, a súlyos és progresszív vérszegénység miatt csontvelő hyperplasia, kiterjedt poroticus hyperostosis jelentkezik (Józsa és Pap 1990).

Paleopathologia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave