Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

15. Táplálkozási zavarok

Az elégtelen és/vagy hiányos táplálkozás a hominidáktól napjainkig végigkíséri az emberiség történetét. A gyűjtögető-vadászó kultúrákban mindennapos az inanitio és nem sokat javult a helyzet az állattenyésztésre-földművelésre való áttéréssel sem. Az alacsony termelékenység, a rideg állattartás talán biztosította a mindennapi élelmet, de nem tudtak olyan mennyiségű tartalékot képezni, amivel éhezés nélkül átvészelhették volna a természeti csapásokat és háborús pusztítások időszakát.

Az emberi szervezet nem képes előállítani számos nélkülözhetetlen aminosavat, a vitaminok egész sorát (A-, B1, B6, C-, E-), másokat (D-vitamin) pedig csak megfelelő körülmények között tud produkálni. A növényi eredetű táplálék biztosítja a vitaminszükségletet, de alig tartalmaz eszszenciális aminosavakat. Az állati termékek fogyasztása fedezi az aminosav szükségletet, de némely vitaminét nem. A földművelő társadalmak fő tápláléka a gabonafélék (az amerikai kontinensen a kukorica), mennyiségileg elégséges és megfelelő kalória-bevitelt biztosít, de minőségileg semmiképpen sem kielégítők. A táplálkozási elégtelenség bármilyen formája a kóros eltérések láncreakcióját indította meg, nyomaik a csontokon felismerhetők.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero