A paleopathologiában jól ismertek azok az elváltozások, amelyek jelzik az időleges vagy tartós nutricionális elégtelenséget. Olykor felnőttek malnutriciója esetén is kialakulnak, többnyire azonban a gyermekkor éveiben átélt hiányos táplálkozásra adnak felvilágosítást. Az adekvát tápláléknak tartalmaznia kell:

strukturális fehérjéinek és lipidjeinek szintézisében.

Ha ezek közül egy vagy több komponens hiányzik a táplálékból akkor elsődleges, amikor felszívódási zavar, felhasználási anomália, vagy excess leadás miatt fokozott szükséglet alakul ki (és ezt a szervezet nem kapja meg), másodlagos táplálkozási elégtelenség keletkezik. A régmúlt korokban az éhezés sem volt ritka, de sokkal többször fordult elő malnutrició. Az étel elégséges az éhség csillapítására, esetleg a kalóriabevitel is megfelelő, de nem tartalmaz kellő mennyiségű fehérjét, vitaminokat és ásványi anyagokat. A protein-energia malnutrició főként a gyermekeket sújtotta, fogékonnyá váltak infekciókkal szemben, izomzatuk, bőralatti zsírszövetük fejletlen, növekedésükben elmaradtak, közvetlenül a malnutrició, vagy a fertőző betegségek miatt korán elhaltak. A vitaminhiány-betegségekben rendszerint több anyag hiánya együttesen jelentkezett. A C és D avitaminosis a vázanyagon is kimutatható, mások elégtelen felvétele nem hoz létre csonttüneteket. A minőségi malnutriciók egy része természeti adottságokból fakad. A mészkő hegységek az ivóvíz jódszegénysége miatt golyva-endémiásak. Sem fluor hiányra, sem fokozott fluor felvételre utaló csontkárosodás nem fordult elő a Kárpát-medencében, más tájakon viszont nem ritka a hyperfluorosis (Torino és mtsai 1995). Világszerte leggyakoribb a vashiányos állapot, napjainkban a magyar gyermekek 4%-a szenved vashiányos vérszegénységben (Bernáth és mtsai 1990).

A Harris-vonal a növekedésben lévők táplálkozási elégtelenségének következménye, az epiphysisben a csontosodási vonal időlegesen lezáródik, majd a megfelelő étkezésre való visszatéréskor a növekedés ettől distal felé folytatódik. A Harris-vonalak a gyermekek és felnőttek vázanyagán egyaránt kimutathatók. Nem feltétlenül utalnak éhezésre, jelezhetik a viszonylagos elégtelenséget, ugyanis a lázas betegségekben romlik a tápanyagok hasznosítása, miközben a szervezet fehérje, vitamin és kalóriaigénye fokozott. A Harris-vonalak elhelyezkedéséből következtetni lehet, hogy a nutricionális zavar milyen életkorban következett be, számukból pedig a malnutriciós időszakok ismétlődése mondható meg. Elsősorban a tibiában, a femurban és humerusban, ritkábban az alkar és fibula, kivételesen a kéz és lábközép csontokban képződhet. A recens populáció rtg-felvételeinek 1-5%-ában is látszik. Bugyi (1972) arra hívta fel a figyelmet, hogy a II. világháború idején világrajött gyermekekben gyakoribb, mint az 1938 előtt, illetve 1950 után születettekben. A Harris-vonalak röntgenvizsgálattal és a csont metszéslapján jól felismerhetők (120. ábra, 121. ábra). A Vörs-Papkerti B (9–13. század) és a Tiszafüred-Nagykenderföldek (10–12. sz.) temetők több mint 2000 hosszú csöves csontjának rtg-vizsgálatakor az előbbiben a tibiák 66%án, 6-10 (maximálisan 28-28), a tiszafürediben fele ilyen gyakoriságú Harris-vonalat észleltünk (Józsa és Pap 1989). A női csontokon mindkét lelőhelyen többször, viszont férfiakon (ha volt) nagyobb számban fordult elő. A Harris vonalak száma jól korrelált egyéb, ugyancsak táplálkozási zavarra utaló indikátorokkal (Józsa és Pap 1989, 1990).

Elsőként Welcker (1888) németországi leleteken írta le és adta a cribra orbitalia elnevezést, Hrdlicka (1914) Peruban, Hooton (1930) mexikói indiánokon, Adachi (1904) egyiptomi múmiákon és dajak koponyákon, Nathan és Haas (1966) emberszabásúakon és majmokon észlelte. Etiológiája hosszú időn át ismeretlen és vitatott volt, Hrdlicka (1914) toxikus ártalomnak vélte, Cooley és Lee (1925) thalassemiában mindig, Vogt és Diamond (1930) más veleszületett haemoglobinopathiákban (ovalocytosis, sarlósejtes anaemia) gyakran fellelték. Hooton (1930) abból indult ki, hogy a prekolumbián Amerikában nem volt veleszületett haemoglobinopathia, poroticus hyperostosis viszont gyakran, ezért úgy gondolta, hogy más okai is lehetnek. A későbbiekben a malária, kecsketej-anaemia, vashiányos anaemia, féregbetegségek, B12 vitaminhiány, fólsavhiány, idült vérzések, cyanotikus szívbetegségek szerepére is fény derült (Lallo és mtsai 1977. Marcsik 1975).

A Kárpát-medencében veleszületett haemoglobinopathia nem fordult elő, hazai anyagban elsősorban táplálkozási eredetű, ezen belül is vashiányos, vagy fertőzéses vérszegénység következményének kell tartanunk. Különböző lelőhelyekről (Vörs-Papkert 9-11., Nagykőrös 11-13., Esztergom 11-12., Szabolcs-Petőfi u. 11-13. század) előkerült 808 csontvázat vizsgálva, a Vörs-Papkerti gyermekeken 80%, a felnőtteken 25% a többi temető anyagában (632 skeleton) a gyermekeken2,2%, a felnőtt férfiakon 0,4 %, nőkön 1,1% incidenciát észleltünk (Józsa és Pap 1990). Szoros összefüggést találtunk a poroticus hyperostosis és Harris vonalak gyakorisága, együttes előfordulása között (Józsa és Pap 1989). Az egészséges vázanyagon 800 ppm fölötti, az elváltozást hordozókon 200-400 ppm körüli vastartalmat (Fornaciari és mtsai 1981), csökkent réztartartalmat mutattak ki (Schutkowski és mtsa 1997).

A fogzománc-hypoplasia a zománc és/vagy dentin egyes részleteinek, esetleg egészének hiányos kialakulásában vagy elmeszesedésében nyilvánul meg (Boros 1961). Táplálkozási elégtelenség, A, C, D-vitaminhiány, továbbá heveny (himlő, diphteria, kanyaró, skarlát) és idült fertőzőbetegségek (tbc, syphilis) az ameloblastokat károsítják, hiányos a zománc szerves vázának képződése és emiatt a mineralizáció is elégtelen. Marcsik és Baglyas (1987) a hypoplasia két formáját, a linearis és cavitasos alakot különíti el. Olykor a színével is elütő bemélyedés, esetleg körkörös barázda (Willis gyűrű) látható a fogkoronán, mikroszkóposan a zománc porózus szerkezete, a prizmák rendezetlensége, több apró gócból egybefolyó kagylószerű 500 μm-nél kisebb átmérőjű bemélyedések (127. ábra) mutatkoznak. Ismételten ható károsító tényező több párhuzamos Willis gyűrűt képezhet. Egyaránt előfordulhat a tej- és maradandó fogakon, jelenléte arra utal, hogy az ártalom csecsemő vagy gyermekkorban következett be, bár jóval ritkább jel, mint a Harris vonal vagy a poroticus hyperostosis. Incidenciája területenként nagy variabilitást mutat. Bermudez-de-Castro (1987) a neolitikumban élt személyek fogain 0,5%-ban látta és ugyanezek vázcsontjain Harris-vonalakat is ki tudott mutatni. Molnár és mtsa (1971) hét, prehisztórikus korból való temetőben elvétve észleltek zománchypoplasiát, amit az ivóvíz magas fluor tartalmával magyaráztak. Marcsik és Baglyas (1987) 8. századi avar temetőben a felső fogsoron 77, az alsón 60,5%-ban figyelték meg. Pap (1986) a 10–12. századból származó 1724 db, magam 1400 fogon nem találtuk. Később ugyanezen anyagon elvégeztük a poroticus hyperostosis és Harris-vonal regisztrálását és 0,4 %, ill. 1,1% gyakoriságot észleltünk (Józsa és Pap 1990). A csont-remodellációs zavarok. Az elégtelen táplálkozás egyéb jelei ritkábbak, felismerésük, jóval bonyolultabb és bizonytalanabb (Pfeiffer és King 1983). A corticalis remodellációs zavara, a fokozott endostealis csontfelszívódás a protein és kalóriafelvétel hiányosságára utal (Garn és mtsai 1969). Egyesek szerint összefüggés van a csigolyák csontgerenda-sűrűsége és a táplálkozás minősége között. Számos jel, a termet, testmagasság, a csontok vaskossága stb. csak nagyon áttételesen utalnak a nutricionális státuszra.