Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei


Az alimentaris mérgezések

A táplálékkal olykor véletlenszerűen kerülnek egészségre ártalmas anyagok a szervezetbe, többnyire nincsenek heveny szimptómák, csak tartós fogyasztásuk okoz tünetek. Jóllehet elődeink ismerték, lehetőség szerint kerülték is a mérgező növényeket (gomba, beléndek, bürök stb.), de számos, lappangva ható toxinról nem volt tudomásuk. Az alimentáris mérgezések kisebb részét az ehető növények helyi variánsai idézik elő. DélEurópában és Afrika északi részein egyes hüvelyesekben, káposzta és tökfélékben olyan anyagok szaporodhatnak fel, amelyek a pajzsmirigy működését gátolják, golyvakeltők (Morgan és Fenwick 1990). A fabizmus, bab fogyasztásakor azokon lép fel, akik a vörösvértesteiből genetikai zavar miatt hiányzik a glukóz-6-foszfát-dehidrogenáz enzim (GPD). A Mediterrániumban és Afrikában gyakori a GPD enzim defektusa, ami önmagában nem okoz szimptómákat, de bab fogyasztása után súlyos, akár halálos kimenetelű vérsejtoldásos rohamot kapnak. A lathyrismust a csicseri borsóban (Lathyrus odoratus) található β-propiolnitrit váltja ki. Ez az egyébként nem mérgező anyag a kollagén és elasztin szintézist befolyásolja, elégtelenné válik a lizin hidroxilációja, csökken a molekula belső kötéseinek száma, a hibás kollagénfehérje pathologiás rostokat képez. A rendszeresen nagymennyiségű csicseri borsót fogyasztókban kifejlődik a lathyrismus. A mechanikailag csökkent értékű kötőszöveti rostozat miatt a nagyereken tágulat (aneurysma) és a számunkra sokkal fontosabb csontdeformitások jönnek létre. A makroszkóposan épnek tűnő csont szerkezete kóros, a kollagéntartalom nagy része vízzel vagy híg sóoldatokkal kivonható, szemben az ép csonttal, amelyből legfeljebb 5%-nyi kollagén nyerhető ki. A molekuláris defektus a szubmikroszkópos struktúrában is eltéréseket eredményez. Fóthi Erzsébettel végzett vizsgálataink alapján úgy véljük, hogy a szarmata sírokban talált csontok rendkívül rossz megtartási állapota, porlékonysága részben a táplálkozási szokásokkal, feltehetően a csicseri borsó fogyasztásával hozhatók kapcsolatba [Józsa és Fóthi 2003].
Az élvezeti és kábítószerek kimutatására mind több figyelmet fordítanak az őskórtanban is. Ausztriai és közel-keleti újkőkori maradványokban, valamint a nubiai múmiákban nagy mennyiségű nikotint találtak (Balabanova és mtsai 1994, 1995 és 1996), ám nem tekinthető megalapozottnak az a feltételezésük, hogy a nikotintartalmú növényeket stimulánsként fogyasztották. Érthetetlen, hogy az 50 év felettiek és az 1–6 éves gyermekek hajában és csontjaiban azonos koncentrációt mértek. A nikotinalkaloida számos növényben, több Urticaria fajban, egyes szilvafélékben stb. megtalálható, feltehetően a tápanyagokkal jutott a szervezetükbe. Nerlich és mtsai (1995) egyiptomi múmiában tetemes mennyiségű cannabiolt mutattak ki, s úgy vélik, hogy a fiatal férfi perorálisan fogyaszthatta a hasist. Springfield és mtsai (1993) a Kr. u. 1000 körül élt perui indiánok hajából kokaint és metabolitjait izoláltak.
Az alimentaris intoxikációk másik nagy csoportja úgy alakul ki, hogy a növény a termesztése, vagy tárolása alatt inficiálódik gombával, fuzáriumokkal. A mycotoxicosisra kitűnő példa a gabonafélék anyarozs fertőzöttsége (Secale cornutum). A gomba ergotaminja erős érszűkületet, a végrészek (ujjak, orr) elhalását, lelökődését okozhatja. Szent Antal tüzét jól ismerjük korabeli írásos és képzőművészeti alkotásokból, de a csonkolódás vázleleten összetéveszthető egyéb eredetű mutilálódással.
A fuzáriumok nedves és mérsékelten hűvös vidéken fertőzik a gabonaféléket, toxinjaik májkárosító, rákkeltő és női nemihormont utánzó hatásúak. Férfiakban feminizációt, impotenciát, terheseken a magzat fejlődési rendellenességeit, gyermekeken növekedési és érési anomáliát eredményeznek (Schoental 1994). Komoly közegészségügyi problémát jelentettek az ókori Szkithiában (erről Hérodotosz is írt) és Itáliában. Egyesek az etruszkok hanyatlását a fuzáriummérgezésnek tulajdonítják (Schoental 1992).

Paleopathologia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave