Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

Az anyagcsere-betegségek

Az anyagcsere-betegségek közé sorolják a köszvényt, a cukorbajt, a hasnyálmirigy és béleredetű emésztési zavarokat (bár valamennyiben kimutathatók genetikus faktorok), továbbá az epe- és vesekövességet és sok más kórképet. A veleszületett metabolikus betegségeket egy enzim hiánya, vagy működészavara idézi elő. A lebontatlan anyagcseretermékek a szervezetben felszaporodnak, tárolódnak és végül megölik a beteget. Az enzymopathiák, a hyperlipoproteinaenia, Gaucher-kór, Tay–Sachs betegség, mucopolysaccharidosisok stb. szerencsére meglehetősen ritkák, jórészük csecsemő, vagy gyermekkorban halálos, néhány felnőtteken, vagy a szeniumban manifesztálódik. Ez utóbbiakból eddig mindössze az ochronosist, pirofoszfát arthritist sikerült bizonyítani ásatag anyagon.

Ochronosisban a homogentizináz enzim hiánya miatt a lebontatlan homogentizinsavból pigment képződik, amely a porcba, kötőszövetbe, csontba rakódik le, azokat barnásfeketére színezi. A fes tékanyag szelektíven kötődik a csontkollagén 97%-át kitevő I, és a porckollagén 95%-át alkotó II típusúhoz (Józsa és Kannus 1997), rendkívül ellenálló, kimutatása és identifikálása ásatag anyagban is egyszerű. Először egy római kori múmiában ismerték fel, azóta több lelet is napvilágra került, valamennyi Egyiptomban, amiből Wells (1964) arra következtetett, hogy az ókori lakosság körében jóval gyakoribb lehetett, mint napjainkban. Európában és Észak-Amerikában kb. egymillió felnőttre jut egy ochronosisos. A betegség jellegzetes gerinckárosodást okoz. A rtg-kép alapján gondoltak ochronosisra, a 35 év körüli férfi múmiánál, akinél a csigolyaközti porckorong kémiai és mikroszkópos vizsgálata igazolta feltételezésüket (Stenn és mtsai 1977, Lee és Stenn 1978).

A pirofoszfát arthritis (szinonimák: mészköszvény, álköszvény, pseudoköszvény, calcium phosphate deposition disease, CPPD) nem pontosan tisztázott eredetű, lehet idiopathiás, familiáris (öröklődő) és szekunder. Recens anyagban a 60 éven felüliek 20–30%-ban van pirofoszfát lerakódás az ízületi porcban és csontban. Az öröklődő mészköszvény főként a csukló és könyök, más formák a gerincen, térd, váll és csípőtájékon, kisízületekben jóval ritkábban jelentkeznek. Rtg-képen az ízületi porcban, a porckorongokban gócos, vagy csíkszerű meszesedés, a gerinc hyperostosisa, olykor az ízfelszin töredezettsége figyelhető meg. Vázanyagban a pirofoszfát-kristályok kimutatása nehézségbe ütközhet, bár Rothschild és Woods (1992) állítják, hogy a familiáris alak csontokon is elkülöníthető egyéb formáktól. Múmiákon a nucleus pulposus, a térdízületi porc és a meniscusok vizsgálata lehet sikeres.

A köszvény (arthritis uratica) a húgysav-anyagcsere genetikai, vagy szerzett zavara, ami felnőtt korban jelentkezik. A felszaporodó húgysav, és/vagy nátriumurát az ízület körüli szövetekben a tophusokban csapódik ki, esetenként nemcsak periarthriculárisan, hanem más szervekben is, nagy fájdalommal járó arthritist, a vesében pedig elégtelenséget okoz. Az ízületi károsodás nem jellegzetes, a csontokon csak az arthritis állapítható meg, de etológiája nem. A leggyakrabban érintett térd, könyök, váll, öregujj-alapperc ízület együttes elváltozásakor gondolni kell köszvény lehetőségére is. A húgysavkristály és nátriumurát vízoldékony, kizárólag múmiákban detektálhatók, jellegzetes alakjuk és fénytörésük alapján legegyszerűbben polármikroszkóppal. A köszvényt kora keresztény-kori egyiptomi múmiában diagnosztizálták először. Egy 160 éve elhunyt idős férfi múmiájának veséjében találtunk húgysav lerakódást (128. ábra), a hazai irodalomban ez az egyetlen ismert eset (Józsa 1996).

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_815/#m1359palp_815 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_815/#m1359palp_815)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_815/#m1359palp_815)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

128. ábra. Tű alakú húgysavkristályok 19. századi férfi múmia veséjének köszvényes csomójában. Festetlen készítmény, polármikroszkópos felvétel, 100× nagyítás

A cukorbaj (diabetes mellitus) korunkban népbetegség, az őskórtani irodalomban azonban nem szerepel ilyen diagnózis. Diabetesben sokféle kóros eltérés és ezek következményei alakulnak ki. A glomerulosclerosis kórjelző, az izmokban (főként az alsó végtagon) macro- és microangiopathia keletkezhet, amelynek gyakori szövődménye a végtag gangraenája, nem ritka az arthropathia, trophicus zavarok. Nem egészen érthető, miért nem ismerték még fel a diabeteses érelváltozásokat, holott a szövettanilag hasonló arterioscleroticus károsodást sokan leírták múmiákban (Gerszten és mtsa 1995, Józsa 1966, Sandison 1962 stb.) A huzamosabb ideig fennálló cukorbaj a betegek 30-50%-ában rtg-vizsgálattal megállapítható csontelváltozásokat hoz létre (Forgács 1996). Klinikai és radiológiai megfigyelések szerint a Forestier-kórosak több mint fele cukorbajos (Forgács 1995), és valószínűleg így lehetett ez a múltban is, ezért az ásatag anyagban kórismézett DISH esetek egy részében cukorbetegséget (is) sejthetünk. Ha megtörténnék a Forestier kóros leleteknek az alsó végtag csontjaira is kiterjedő alapos rtg-vizsgálata, számos alkalommal lehetne diabeteses osteopathiát kórismézni. A Morgagni szindróma egyik (klinikai) tünete a cukorbetegség, a hyperostosis frontalis interna leletek között ugyancsak cukorbetegséget gyaníthatunk.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero