Az endokrin betegségek

A belső elválasztású mirigyek betegségei ritkán diagnosztizálhatók paleopathologiai anyagon. Egyes kórképeket (golyva, Basedow-kór, dystrophia adiposo-genitalis stb.) többnyire képzőművészeti alkotásokról ismerünk.

Az agyfüggelék (hypophysis) betegségei. A töröknyereg nagyságából, volumenéből nem következtethetünk az aktuális funkcióra, az apró sella is tartalmazhat normofunkciós, a nagy és tágult töröknyereg pedig hypofunkciós agyfüggeléket (Fairgrieve 1990). Csecsemő, vagy gyermekkorban keletkező növekedési hormonhiány, arányos (proporcionált) törpeséget okoz, termetük 140 cm alatti, csontjaik gracilisak. Dawson (1927) úgy vélte, hogy az ókori Egyiptomban feltűnően gyakori, azonban nem részletezi a nanosomiák megoszlását. A hypophysaer törpeség alig befolyásolja az életkilátásokat, mégis számítani kell arra, hogy nemcsak a növekedési hormon, hanem más hormonok termelésében is zavar lehetett. A római kori Glouchester mellett, 2–4. századi sírból való az a 21–22 éves nő, akinek magassága 130 cm körüli, testarányai megtartottak, az epiphysis fugák záródtak (Roberts 1988). Hazánkban Fóthi (1985) avar-kori temető anyagában talált egy 20–25 éves, 143 cm testmagasságú microcephal női vázat, amit hypophysaer törpének tart. A somatotrop hormon túltermelődése a növekedés befejeződése előtt gigantizmushoz vezet. Norfolk várában került elő egy anglo-saxon kori férfi 225 cm hoszszú csontváza. Az óriás jobb felkarcsontján, mindkét alkarján és jobb sípcsontján gyógyult fractura látszott (Wells 1964). Ha a hormon túlprodukció a növekedési időszak befejeződése után lép fel, akkor a végrészek (kéz, láb, áll, orr, stb.) növekszenek meg (acromegalia). A hypophyser óriások és az acromegáliások csontjai nagyok, de ásványi anyagokban szegények, gyakran a fiatal egyénekben is súlyos osteoporosis alakul ki. Acromegaliás leletekre bukkantak Ausztráliában, prekolumbián temetőkben Patagóniában, Svájcban, Boszniában, (Hosovski 1991, Wells 1964).

A Morgagni-Stewart-Morel betegség (szinonimák: Morgagni szindróma, hyperostosis frontalis interna, craniopathia hyperostotica) a 40 év feletti nők, hypophysis dysfunctiójának következménye. Tünetei közül a virilizáció, magas vérnyomás, fejfájás, elhízás és diabetes mellitus, paleopathologiai anyagon nem ismerhetők fel. A koponyacsontok (elsősorban a homlokcsont) megvastagszanak, elérhetik a 30–35 mm-t (szemben a normális 5–7 mm-rel), belfelületük egyenetlen, dudoros. A kórkép egyéb jelei, a súlyos csontritkulás, ízületi bántalmak stb. nem specifikusak. A régészeti irodalomban számos esetismertetés szerepel (Hahn és Charnetzki 1980, Gladykowska-Rzeczycka 1987 stb.). A koponyák rtgvizsgálatával két alkalommal találtunk extrém vastag (22 mm feletti) boltozatot (133. ábra). A calvaria csontjainak hyperostosisa a torzítottakon gyakori, ám az elkülönítő kórisme egyszerű.

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_835/#m1359palp_835 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_835/#m1359palp_835)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_835/#m1359palp_835)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

133. ábra. Extrém vastagságú (20 mm), hyperostoticus boltozati csontok Morgagni-Stewart-Morel szindrómás 40–60 éves nő koponyáján. 10–12. század

A hypophysis daganatai sok esetben okoznak hormonzavart, endokrin betegséget. Ha az agyfüggelék-tumor kellő nagyságot ér el, a sella turcica deformálódik. Egy 10–11. századi férfi koponya rtg-felvételén találtunk hatalmasan megnagyobbodott töröknyerget, amelynek területe és térfogata közel háromszorosa a normálisnak. A recens hypophysis daganatok röntgenképeivel összehasonlítva, azt állapítottuk meg, hogy valószínűleg chromophob sejtes adenomája lehetett, endocrin betegségre utaló csontelváltozása nem volt (Józsa és Pap l994).

A dystrophia adiposo-genitalis (Frölich betegség) a hypophysis gonadotrop-hormon termelési elégtelensége. Az elhízás és X-láb mellett a férfiakon nőies emlők (gynecomasthia) és mindkét nemben hypogenitalizmus keletkezik. A történelem leghíresebb Frölich-kóros betege, a vallásújító Akhneton fáraó, akinek boncolásakor hydrocephalust, nőies emlőket, apró heréket és az alsó állkapocs túlnövekedését találták (Aldred és Sandison 1962, Paulschock 1980). Bár nem kórjelző, de többnyire Frölich-kóros serdülőkben alakul ki a combfej steril osteonecrosisa és epiphyseolysise (Legg-Calvé-Perthes-kór), ami rendszerint féloldali, a combfej súlyos deformitásával spontán gyógyulhat. Egy töredékes skeletonon féloldali combfej deformálódást észleltünk, amely feltehetően Legg-Calvé-Perthes-kór gyógyulása után alakult ki (134. ábra).

A pajzsmirigybetegségek többsége képzőművészeti alkotásokról diagnosztizálható, csonttünetekkel nem járnak, a mirigy pedig múmiákban is csak kivételesen vizsgálható. Ciranni és mtsai (1999) immunhisztokémiailag bizonyították a 18. századi múmia hypofunctiós strúmáját. Jódhiányos vidéken nem ritka a veleszületett pajzsmirigy-elégtelenség, a cretenizmus, ami – egyéb tünetek mellett – törpeséget is okoz. A hypothyreoticus törpék arányos testalkatúak, ritkán alacsonyabbak 120 cm-nél, de általában nem érik el a 145 cm-t. Vázanyagon, főként golyva endémiás vidéken valószínűsíthető, de nem bizonyítható a nanosomia thyreogén eredete.

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_840/#m1359palp_840 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_840/#m1359palp_840)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_840/#m1359palp_840)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

134. ábra. Féloldali, gyógyult combfejnecrosis és coxarthrosis. A fej erősen deformált, a nyak rövid. Valószínűleg gyógyult Legg–Calvé–Perthes-kór. Adultus nő, 10–12. század

 

Tartalomjegyzék

• Paleopathologia
• Impresszum
• Előszó
• Bevezetés
• chevron_rightI. Általános rész
  • 1. A paleopathologia tárgya és célja
  • chevron_right2. A paleopathologia forrásai
    • chevron_rightElsődleges források: emberi maradványok
      • A múmiák és a múmiakészítés
      • Spontán mumifikálódás. (Köznépi és mérsékelt égövi múmiák)
      • Jégmúmiák
      • Lápi holttestek
      • Csontvázmaradványok
      • Haj- és szőrmaradványok
      • Az emberi testben keletkezett kóros képződmények
      • Indirekt maradványok: lábnyomok, ujjlenyomatok
    • chevron_rightMásodlagos források: művészeti alkotások
      • A másodlagos források jelentősége
      • A történelem előtti korok barlangi festményei, szobrai
      • Prekolumbián indián alkotások
      • Ókori és középkori festmények, szobrok
  • chevron_right3. Anthropologiai vizsgálatok
    • A maradványok nemének megállapítása
    • A testmagasság becslése
    • A testtömeg becslése
    • Az elhalálozási életkor megállapítása
    • A termékenység becslése
  • chevron_right4. A paleopathologiai vizsgálatok módszerei
    • Makroszkópos vizsgálatok
    • chevron_rightMikroszkópos vizsgálatok
      • Szövettani vizsgálatok csontokon
      • Szövettani vizsgálatok múmia-szöveteken
      • Hisztokémiai és immunhisztokémiai vizsgálatok
      • Különleges mikroszkópos vizsgálatok (sztereomikroszkópia, polarizációs mikroszkópia, fluoreszcens mikroszkópia)
      • Elektronmikroszkópos vizsgálatok
      • Az in situ hibridizáció
      • Polimeráz láncreakció (PCR)
    • chevron_rightRadiológiai vizsgálatok
      • Röntgenvizsgálatok
      • A computertomográfia (CT) szerepe a paleopathologiában
      • Mágneses magrezonancia (MRI) vizsgálat
      • Ultrahang (UH) vizsgálatok
    • chevron_rightLaboratóriumi vizsgálatok
      • A lelet korának megállapítása
      • A vércsoport meghatározása
      • A fehérjék és aminosavak vizsgálata
      • A HLA csoportrendszer
      • Az anorganikus alkotórészek vizsgálata
      • A béltartalom vizsgálata
      • A kövek vizsgálata
      • Különleges műszeres vizsgálatok
      • Az endoszkópia
      • Az osteodenzitometria
  • chevron_right5. Pseudopathologia
    • A talaj és dekompozíció okozta eltérések
    • A mineralizáció okozta eltérések
    • A növények és állatok keltette elváltozások
  • chevron_right6. A paleopathologia kórisme lehetőségei és határai
    • A csontok és ízületek betegségeinek kórismézése
    • A csontokon „nyomot hagyó” kórképek
    • A csontokon felismerhető állapotok és szokások
    • A csontelváltozásból kikövetkeztethető tápláltsági állapot, lágyrészbetegségek
    • A múmiák vizsgálatával megállapítható betegségek
• chevron_rightII. Részletes rész
  • chevron_right7. Anatómiai variációk és fejlődési rendellenességek
    • Anatómiai variációk és kórtani jelentőségük
    • Fejlődési rendellenességek
    • Nem öröklődő (szerzett) fejlődési rendellenességek
  • chevron_right8. A csontok és ízületek betegségei
    • Csontsorvadással járó kórképek
    • A csonthypertrophia – csonthyperplasia
    • Forestier betegség (DISH)
    • Az osteoporosis
    • Csonttörés és csontgyógyulás
    • Csontgyulladások
    • chevron_rightElsődleges és áttéti csontdaganatok
      • A primer csonttumorok
      • Az áttéti csonttumorok
      • Daganatszerű csontelváltozások
    • chevron_rightAz ízületek gyulladásos és degeneratív elváltozásai
      • Az erosiv (rheumás) arthropathia
      • Osteoarthritis
      • A neurogén arthropathiák
      • A gennyes arthritis
      • Parainfectiosus (reaktív) ízületi gyulladások
    • chevron_rightA gerinc betegségei
      • A csigolyák fejlődési zavarai
      • Bechterew-kór
      • A csigolyaközti porckorong elváltozásai
      • Spondylarthrosis
      • Scheuermann-betegség
      • A gerinc kóros görbületei
    • A csontok és az ízületek tartási rendellenességei
    • A szűk medence és a pathologiás szülés őskórtana
  • chevron_right9. A fogazat betegségei
    • A fogazat rendellenességei
    • Rendellenes helyzetű és impactalt fogak
    • A fogak abrasiója
    • Fogszuvasodás
    • A fogágy betegségei
    • A fogkő
    • Fogászati beavatkozások
  • chevron_right10. Az orrmelléküreg(ek) és a fül betegségei
    • Arcüreg- és homloküreg-gyulladás
    • Középfülgyulladás, csecsnyúlványgyulladás
    • A hallócsontok kóros elváltozásai
  • chevron_right11. Koponyasérülés és trepanáció
    • Az arckoponya sérülései
    • Az agykoponya sérülései
    • chevron_rightA trepanáció
      • A koponyalékelés elterjedtsége és gyakorisága
      • A jelképes trepanáció
      • Koponyalékelés műtéti technikája
      • A koponyalékelések gyógyulása
      • A trepanáció célja
  • chevron_right12. A koponya alakváltozásai
    • A varratok csontosodási zavarai és következményeik
    • Betegségek okozta alakváltozások
    • Hydrocephalus
    • chevron_rightA koponyatorzítás
      • A koponyatorzítás elterjedtsége és gyakorisága
      • A koponyatorzítás módszerei
      • Kóros elváltozások torzított koponyákon A torzítás következményei
  • chevron_right13. A belbetegségek paleopathologiája
    • chevron_rightAz arteriosclerosis gyakorisága és lokalizációja múmiákban
      • Az arteriosclerosis paleopathologiai képe
      • A szívinfarktus és más szívbetegségek
      • Az arteriosclerosis következményei
      • Vese- és urogenitális betegségek
      • Tüdőbetegségek
      • Emésztőrendszeri betegségek
  • chevron_right14. A fertőző betegségek paleopathologiája
    • A tuberculosis paleopathologiája
    • A lepra őskórtana
    • A treponematosisok paleopathologiája
    • A syphilis (lues) paleopathologiája
    • A brucellosis paleopathologiája
    • A malária őskórtana
    • A heveny fertőző betegségek paleopathologiája
    • A parazitás (féreg-) betegségek paleopathologiája
  • chevron_right15. Táplálkozási zavarok
    • A táplálkozási zavarok indikátorai
    • Vitaminhiányos állapotok és következményeik
    • Az alimentaris mérgezések
  • chevron_right16. Anyagcsere- és endokrin betegségek
    • Az anyagcsere-betegségek
    • Vese-, húgyhólyag- és epekövek
    • Az endokrin betegségek
  • chevron_right17. A vérképző rendszer betegségei
    • Az anaemiák
    • A fokozott vérképzéssel járó belszervi betegségek
    • A leukaemiák
  • chevron_right18. A haj és a szőrzet betegsége
    • A haj (szőr) szerkezete
    • A haj (szőr) eltéréseiből kikövetkeztethető kórképek
    • A haj és szőr betegségei
    • A tetvesség
  • chevron_right19. A betegségek kora, eredete és gyakorisága
    • Az óvilági és az újvilági fertőző betegségek
    • Vírusok okozta betegségek
    • A baktériumok okozta betegségek
    • Rickettsiák okozta kórképek
    • A protozoonok okozta betegségek
    • Gombás megbetegedések
    • A nem fertőző mozgásszervi betegségek eredete
    • Környezetszennyezés, környezeti ártalmak
    • Foglalkozási ártalmak paleopathologiája
  • chevron_right20. Műtéti beavatkozások (a koponyalékelésen kívül)
    • Az amputáció
• Irodalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//