Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

Az emberi testben keletkezett kóros képződmények

A régészeti anyagban nem gyakori a különböző elmeszesedett (vagy mésztartartalmú) kóros képződmény. Ezek közé soroljuk a vese- és húgyhólyagköveket, epeköveket, a bélsárköveket, a myositis ossificans esetén az izomban képződött csontlemezeket (Lagier 1980), a méhen belül elhalt és elmeszesedett magzatokat (Rothschild és mtsai 1994), kalcifikálódott daganatokat stb. (Kramar és mtsai 1988, Steinbock 1989).

Az epekövek manapság jóval gyakoribbak, mint a vesekövek és valószínűleg így lehetett ez régebben is. A magyar népesség kb. 20%-ában találunk boncoláskor epekövet, az ásatag anyagban azonban lényegesen ritkább, mint a vesekő. Ennek magyarázata, hogy az epekövek tekintélyes része csak szerves anyagokat (bilirubin, koleszterin) tartalmaz, s ezek lebomlanak. Nem véletlen, hogy jobbára múmiákban találtak cholelithiasist.

Az egyéb elmeszesedett kóros képletek, mint pl. a kalcifikálódó tumorok, myoma (Kramar és mtsai 1988) dermoid stb. rendkívül ritkák, 1-1 eset leírásával találkozhatunk (Steinbock 1989).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero