Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei


A haj és szőr betegségei

A haj (szőr) betegségeinek egy része kizárólag a hajszálat érinti, rendellenes fejlődésük, vagy hajápolási hiba miatt. A háromszög-átmetszetű szálak kizárólag kozmetikai hibát jelentenek. Az ikerhaj (pili multigemini) olyan fejlődési rendellenesség, amikor közös kutikulával körülvéve, 820 szál szorosan összetapadva nő, ezek 1-2 mm vastagok is lehetnek (136. ábra). Egy l6-l7. századból származó, 15 éves leány varkocsában találtunk ikerhajat (Pap és Józsa 1990). A trichorrhexis nodosa (csomós hajtöredezés) esetén a szálak egy részén göbök képződnek (137. ábra), később eltörnek, végük felrostozódik. Okozhatja a hajhagymák betegsége, a keratinizáció zavara, gyakoribb azonban a hajápolási hiba (Feldmann és Daróczi 1985). A hajszálak gombásodása mindennapos, egyes kórokozók a felületén telepszenek meg, mások behatolnak a hajhagymába. a haj belsejébe, szétroncsolják, törékennyé teszik. A régészeti leleteken talált haj gombásodás megítélésében igen óvatosnak kell lenni, mert a talaj gombái hasonló, pseudopathologiás elváltozást idézhetnek elő.
 
136. ábra. Közös cuticulával körülvett pili multigemini. Az ikerszál vastagságának érzékeltetésére keresztbe helyeztem ugyanazon személy normál hajszálát (N). 16. század, 15–17 éves leány haja. Festetlen készítmény, 20× nagyítás
 
137. ábra. Trichorrhexis nodosa esetén a hajszálon csomós megvastagodás(ok) (nyíl) képződnek. 16. század, 15–17 éves leány. SEM 1100× nagyítás

Paleopathologia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave