Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei


A tetvesség

A hajban a fejtetű (Phtyrius capitis), egyéb szőrzetben (elsősorban a fanszőrzetben) a lapostetű (Phtyrius pubis) élősködik. Nem károsítják a szőrszálat, ám a vérszívással keletkezett bőrseb fertőzés forrása lehet. A tetvesség a 20. századig nagyon gyakori volt. Elsőként Ruffer (1914) írta le, azóta számtalan beszámoló született az egyiptomi (Cockburne 1975), dél-amerikai (Disselhoff 1972), kínai múmiák (Wu 1981), itáliai (Capasso és mtsa 1998), angol (Bondeson 1998), viking (Sadler 1990) és középkori magyar hajleletek tetvességéről (Pap és Józsa 1990). A hajszálakra rakott peték fehérjeszerű anyaggal erősen odaragadnak (138. ábra, 139. ábra), évszázadok múlva is kimutathatók. Lapostetvességről eddig nem számoltak be.
 
138. ábra. Tetűserke a 15–17 éves leány hajszálán. Az inzert kép recens haj tetvességét mutatja. Natív készítmény, 10× nagyítás
139. ábra. A 16. századi hajmintán talált tetűserke (S) elektronmikroszkópos képe. SEM 1100× nagyítás
 

Paleopathologia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave