Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

Indirekt maradványok: lábnyomok, ujjlenyomatok

Azokat a nem anyagi természetű régészeti leleteket nevezzük indirekt maradványoknak, amelyek nem tartalmaznak emberi testrészeket, mégis pontos felvilágosítást adnak azokról. A lenyomatok évezredeken keresztül megőrizték az ősember kézformáját, méreteit (Laming 1969). A Pirenneusok barlangjaiban csonkolt ujjak lenyomatát (1. ábra) fedezték fel (Sahly 1965)

Archeodactyloscopiának nevezi vizsgálatait Cseplák György salgótarjáni bőrgyógyász főorvos, aki az 1960-as években kora-rézkori kerámiatöredékeken számos köröm- és ujjbegylenyomatot talált (Cseplák 1982, 1991). Az 5000–7000 évvel ezelőtt élt elődeink ujjlenyomatának (2. ábra) a mintázata és a hámredők magassága és távolságai is megegyeztek a mai emberével (Cseplák 1976). A körömszélek (egy kivételével, amelyet hegyesre vágtak), egyenes vonalúak és nem haladták meg az ujjbegyeket, amiből arra következtetett, hogy akkoriban is történt körömápolás. Többségük egészséges, vaskos körmű, az elvétve előfordult hosszirányú csíkozottság vitamin- vagy vashiányos állapot következménye. Az edénykészítők 25%-a balkezes, ami jóval több, mint napjainkban (8–10%).

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_75/#m1359palp_75 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_75/#m1359palp_75)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_75/#m1359palp_75)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

1. ábra. Csonkolt ujjak a Gargas barlang (Pirenneusok) kézlenyomatai között

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_77/#m1359palp_77 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_77/#m1359palp_77)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_77/#m1359palp_77)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

2. ábra. Ujjlenyomat és bőrléc-rajzolat rekonstrukció rézkori agyagedényről. (Dr. Cseplák György felvétele, a szerző engedélyével)

A lenyomatokból kiderült, hogy az újkőkori – kora rézkori ember körmének, ujjainak és tenyerének mérete kisebb volt, mint napjaink felnőtt emberéé, megfelel egy mai 12–14 éves gyermekének. Ezzel a megállapítással vált érthetővé Mozsolicsnak (1967) az a megfigyelése, hogy a bronzkori tőrök, kardok markolata szokatlanul kicsi (57–86 mm-es), a huszadik század embere meg sem tudja fogni azokat. A Cseplák által kifejlesztett eljárásokkal kitűnően rekonstruálhatók a gyorsan elenyésző lágyrészek alakja, méretei, formája. A bőrlécrajzolat és a körmök gyakran felismerhetők a múmiákon, amit csak megemlítenek (Cockburn és mtsai 1975, Zimmermann 1977, Wu 1981) de rendszeres elemzésük még várat magára.

Emberi lábnyomokat először Nizza közelében fedeztek fel, korukat 25 000–30 000 évesre becsülik. Leakey és Hey (1979) a laetoli (Tanzánia) lelőhelyen Australopithecusok 34 lábnyomára bukkantak, amelyekből megállapították, hogy járásmechanizmusa éppen olyan, mint a mai emberé, de lépései rövidebbek, járássebessége lassúbb lehetett. Fotogrammetriás felvételeiket mikroszkóposan elemezve kimutattam, hogy az Australopithecus lábán nem volt sem haránt, sem hosszanti lábboltozat, a talpi párna szerkezete és fejlettsége pedig eltért a mai emberétől (Józsa 1995). A másfél millió évesnek tartott Homo erectus lábnyomain megfigyelhető a lábboltozat, lábának alakja, méretei, valamint járásmechanizmusa megegyezett a modern emberével (Behrensmeyer és Laporte 1981).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero