Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

A protozoonok okozta betegségek

A protozoonok egysejtű, állati élősködők, számos fajuk ismeretlen ideje, mások éppen a 20. század második felében váltak kórokozókká. Protozoonosis a leishmaniasis, a trypanosomiasis, toxoplasmosis, giardiasis, az amőbás (trópusi) dysenteria, a malária és még egy sor ritkább betegség. A leishmaniasisok többsége (kala azar, aleppói fekély stb.) óvilági kórkép és talán csak a brazil leishmaniasis lehetett dél-amerikai eredetű. A kórokozók reservoárjai a rágcsálók és kutyák, terjesztőik melegégövi szúnyogok. A Trypanosomák keltette kórképek közül Afrikában az álomkór, Dél-Amerikában a Chagas betegség őshonos, mindkettő vektorhoz kötött, ezért napjainkban is szinte kizárólag ott fordulnak elő. Az álomkórt eddig nem kórismézték régészeti anyagban, a Chagas-kórt dél-amerikai múmiákban ismerték fel (Fornaciari és mtsai 1992).

A váltóláz kórokozóit a malária-szúnyogok terjesztik, ahol nem élnek meg (Skandinávia, Szibéria) ott nincs és nem is volt malária. Különböző Plasmodium fajok betegítik meg a hüllőket, kétéltűeket, madarakat és emlősöket, ami arra utal, hogy a malária ősi, prehuman betegség. Az emberre pathogén négy Plasmodium faj a csimpánzra és a gorillára is kórokozó, de az ázsiai emberszabásúakra (oráng, gibbon) nem, amiből arra következtetnek, hogy a váltóláz az afrikai közös ős korában már létezett, az ember elődjeitől „örökölte”. Az ókori öntözéses kultúrákban (Mezopotámia, Egyiptom, Indus-völgye) Kr. e 2000 táján (Kennedy 1981), a Mediterránium keleti felén a Kr. e. 6. században (Landerman 1975), Görögországban és a Római Birodalom egész területén (beleértve Nagy-Britanniát és a Rajnai tartományokat is) 400 körül vált endémiássá (Jones 1909). Európában a 20. század derekán sikerült felszámolni, Magyarországon 1948-ban is 30000 maláriást tartottak nyilván (Haranghy 1959). Ázsiában, Afrikában 150–200 millióra tehető a betegek száma. A malária afrikai eredetére két érvet szoktak felhozni. Az egyik, hogy az emberre pathogén Plasmodiumok csak az afrikai emberszabásúakat betegítik meg, az ázsiai hominidákat nem. A másik indok szerint az afrikaiakon alakult ki a sarlósejtes anaemia, amely egyfajta természetes védettséget nyújt a malária (elsősorban a váltóláz 80%-át okozó P. falciparum) ellen. A sarlósejtes anaemia génje négerekben 25%os, európai és ázsiai őslakósok rendkívül ritkán, az amerikai indiánokon pedig sohasem fordul elő. A Kolumbusz előtti Amerikában nem létezett váltóláz, noha mind a terjesztésére alkalmas szúnyogfajok, mind az állati megbetegedést okozó Plasmodiumok őshonosak, de emberre pathogén kórokozó nem volt (Dunn 1965). Az európai hódítókkal, vagy az afrikai rabszolgákkal került át a 16. század folyamán, Észak – Amerikában 1607-ben észlelték először.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero