Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

A másodlagos források jelentősége

A jégkor embere a csodálatos sziklarajzain akarva-akaratlanul is megörökítette a sérüléseket, szokásokat. Az őskori szobrocskák a korabeliek testalkatára, szépségideáljára adnak felvilágosítást. Az egyiptomi, görög, indiai stb. alkotások olyan realitással ábrázolják a kórképek sokaságát, hogy azokból kórisme nyerhető. Számos betegség és állapot (vakság, arcidegbénulás stb.) maradványokon nem diagnosztizálható előfordulásukra, gyakoriságukra a művészeti alkotásokból következtethetünk. Bár a kóros állapotokat megjelenítő műveket még soha senki nem rendszerezte, talán mégsem tévedek, ha a felismerhető betegségek számát több százra becsülöm. DeQuecker (1987) a csont és ízületi megbetegedéseket mutató művészi alkotásokat gyűjtötte egybe. Appenzeller és mtsai (2001) a British Museum anyagából mintegy 200 múmiaportrét elemeztek, ezeken facialis hemihypertrophiát, kancsalságot, egyéb szemészeti és neurologiai kórképeket állapítottak meg. A Mosby kiadó sorozatának kötetei a szembetegségek (Marmor és Ravin 1998), a fogászat (Ring 1998), az állatok betegségei és állatgyógyászat (Dunlop és Williams 1998), valamint a sebészi kórképek és sebészet (Rutkow 1998) képzőművészeti ábrázolásait tartalmazzák.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero