Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

A történelem előtti korok barlangi festményei, szobrai

A barlangi festmények korát 10 000–40 000 évesre teszik, a sziklarajzok ezeknél jóval fiatalabbak, többségük 5 000–8 000 éves. A Lascaux-barlang képei közül egyik legismertebb a sebzett, feldühödött bölény által megölt ember ábrázolása (Laming 1969). A Pirenneusokban néhány barlangban csonkolt ujjú kezek láthatók (Sahly 1965). A szaharai sziklafestmények egyikén dúsan tetovált férfit, másikon karcsú, arányos testalkatú embereket, ismét másokon zömök, feltűnően kerekfejű személyeket mintáztak meg (Lhote 1977). Itt is feltűnnek a csonkolt ujjakat mutató kezek. Szibériában az Ob és mellékfolyói völgyében a Kr. e. 4–3. évezredből származó (és az ősfinnugor népek alkotásainak tulajdonított) sziklarajzokat ismertettek Okladnyikov és Martinov (1983). A képeken nemcsak az állatok ellése, hanem szarvason végzett tenotomia, az emberi Xláb és gacsos láb is megfigyelhető. Skandináviában, a Kr. e.-i időszak képei között a korabeli emberek testalkata és testarányai, a viking-kori rúnaköveken arcromegaliára utaló elváltozások és emberen végzett tenotomia ismerhetők fel (Broby-Johansen 1979).

Az ősember alkotta szobrocskák, domborművek elsősorban az alkati sajátosságok felismerésére alkalmasak. A Willendorfi Vénusz az elhízás ma sem ritka formáját, a hasra, csípőre, combokra történő zsírlerakódást mutatja (3. ábra). Ugyanilyen típusú obezitás látszik a lespugne-i és a kosztyenszki Vénuszokon (László 1968). Férfiakat ábrázoló szobrocska vagy faragvány nem került elő, az esetleges elhízásukról semmit sem tudunk. Napjainkban szinte kizárólag a busman nőkre jellemző a farpofáikon kialakuló hatalmas zsírpárna (ami néha akkora, hogy egy 6-8 éves gyermek kényelmesen elálldogálhat rajta). Ez a testalkat és zsírlerakódás már nem fordul elő Európában, de amint a Grimaldi-barlangban talált szobrocska bizonyítja, egykor itt is éltek steatopygiás hölgyek. Az egymás mellé helyezett, grimaldi szobrocska és a mai busman nő (4. ábra) azonos testalkatot mutat. Az Európában fellelt prehisztorikus alkotásokon a nők valamennyien nagy mellűek, szemben a szaharai sziklarajzokon, szibériai mamutcsont faragványokon ábrázolt hölgyek többségével, akiknek egészen apró, szinte fiús mellük van.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_87/#m1359palp_87 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_87/#m1359palp_87)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_87/#m1359palp_87)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

3. ábra. A Willendorfi Vénusz szobrocskán a hasra, csípőkre, combokra történő zsírlerakódás, napjainkban is gyakori elhízási forma állapítható meg

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_89/#m1359palp_89 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_89/#m1359palp_89)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_89/#m1359palp_89)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

4. ábra. A bal oldali kép a Grimaldi barlang steatopygias szobrocskáját, a jobb oldali napjaink busman nőjét ábrázolja. Azonos testalkat és testarányok

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero