Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei


A testmagasság becslése

A testmagasság becslésének legegyszerűbb módja a megfelelő csontok hosszának megmérése, amelyet kiegészítenek a lágyrészekből (csigolyaközti porckorong, bőr stb.) adódó értékekkel. Ma már csak történeti érdekességű az az 1894-ben bevezetett eljárás, amikor a csontvázat kirakták egy metrikus beosztású asztalon, majd megtoldottak pár cm-rel, aszerint, hogy milyen testméretet mértek. Később kidolgozták azokat a táblázatokat, amelyek segítségével egy vagy több, jó megtartású csont hosszából kiszámítható a testmagasság. Napjainkban több (a femur, tibia, humerus stb. méretei alapján készült) nomogram használatával viszonylag egyszerűen és kellő pontossággal becsülhető a testhossz. A képletek szerzők szerint változnak, és pár centiméteres különbség adódhat a különböző eljárásokkal számított testmagasságok között. Általában a femur, tibia, humerus és ulna hosszából, néha pedig több csont méretei alapján szokták a testmagasságot megadni.

Paleopathologia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave