Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

Az elhalálozási életkor megállapítása

Az elhalálozási életkor az anthropológiai és paleodemográfiai vizsgálatok talán legfontosabb adata, de nem hanyagolható el a paleopathologiai diagnosztikában sem. A maradványok alapján véleményezett, úgynevezett szkeletális vagy biológiai kor, nem szükségszerűen egyezik a vizsgált személy naptári életkorával. A csontozaton tulajdonképpen a szervezet elhasználtsági állapotát, a biológiai életkort ismerhetjük fel, ami számos tényező (genetikai faktorok, betegségek, szülések, táplálkozási szokások, életmód, szociális és lakáskörülmények stb.) függvénye. Nyilvánvaló, hogy a gyengén táplált, nehéz munkát végző, rossz szociális körülmények között élők nemcsak habitusukban, hanem csontjaik állapotában is idősebbnek látszanak, mint a más életmódot folytatók. Figyelembe kell venni, hogy a korral járó csontelváltozásokat a jelenkori népesség vázrendszerének sajátosságai alapján állapították meg és egyáltalán nem biztos, hogy ez évezredekkel ezelőtt is így ment végbe. A halálozási kor kiderítéséhez minden olyan jellegzetességet felhasználnak, amelyekről tudjuk, hogy az életkorral kapcsolatosak, esetleg bizonyos életszakaszokra jellegzetesek (Acsádi és mtsa 1957, Nemeskéri és mtsai 1957 és 1960).
A magzat életkorának, a terhességi idő tartamának becslése: A magzati leletek ritkák (főként a magzati csontok gyors elporladása miatt), alkalmanként mégis szükséges a terhesség időtartamának, a méhmagzat korának megállapítása. A magzat testhossza és tömege, valamint a terhesség időtartama közötti összefüggés ismert. Néhány csont (femur, tibia, humerus, radius stb.) diaphysisének méreteiből 1-2 cm-es pontossággal kiszámíthatók a méhmagzat méretei és a terhesség ideje (Smith és Simpson 1956–57).
A csecsemők és kisgyermekek életkorának meghatározásában a legmegbízhatóbb támpontot a fogazat nyújtja. A fogcsíra fejlődése, a fog előtörése, a fogazat elrendeződése és a fogváltás bonyolult folyamat, mégis annyira szorosan időhöz kötött, hogy alkalmasak az életkor megállapítására, az esetleg előforduló egy-két hónapos eltolódásoknak nincsen jelentőségük. A tejfogak előtörése lényegében azonos fiúknál és lányoknál, a 0–2 évesek elhalálozási kora szinte hónapos pontossággal megadható (1. táblázat).
 
1. táblázat. A tejfogak átlagos áttörési ideje hónapokban (Boros után)
 
A koponyán jellemző, (bár nem olyan pontos időhöz kötött mint a fogkibújás) a kutacsok záródási ideje. A csecsemők és kisgyermekek csontozatán más kormeghatározó alig akad. A gyermekek életkorának kiderítése egyrészt a fogváltás menetének vizsgálatán, másrészt pedig a csontok fejlettségi fokának meghatározásán alapul. A fogváltás a hatodik életévtől kezdődik, részben a kihulló tejfogazat helyén, ill. attól distalisan. A maradandó fogak lányoknál általában egy évvel korábban jelennek meg. Áttörésük közelről sem mutat olyan szoros időrendet mint a tejfogaké, de így is kellő biztonsággal alkalmazható, sőt bizonyos körülmények között a nem meghatározásában is segítséget nyújthat. Ásatag anyagon a fogkoronák kialakulását, az előtörést és a fog gyökerének teljes kifejlődését is számba kell venni, ezek ugyanis különböző időpontokban mennek végbe (2. táblázat). A felsoroltak alapján a gyermekek és serdülők életkora kellő pontossággal megmondható. A fogváltás időpontjában némi különbségek tapasztalhatók az europid, negrid, mongolid rassz között, sőt egy rasszon belül is lehetnek időbeli eltérések.
A serdülők életkorának megállapítása egyfelől a fogazat aktuális állapotának (2. táblázat) és az epiphysis-fugák záródásának megítélésével történik Az epiphysist 12–14 éves korig porcos lemez, a növekedési zóna választja el a csövescsontok testétől. Az epiphysis-fuga a növekedési periódus befejeződéséig megmarad és a 13–16 életév után kezd összecsontosodni (elzáródni). A felkarcsont epiphysise fiúkon 14–16, lányokon 11,5–14, a femur proximális végén 17–18, illetve 14–17 évesen, a tibiáé 17–18, illetve 14–17 éves korban záródik. Valamennyi csöves- és a medencecsont, valamint a sternum epiphysisének záródása lányokban 1–3 évvel korábban következik be, mint fiúkon.
A felnőttek életkorának megállapítása olykor több nehézségbe ütközik, mint a fiatalabbaké. Az epiphysis-fugák záródása és a koponya sphenooccipitalis synchondrosisának elcsontosodása után tekintik felnőtt korúnak az egyént. A serdülőkor végére kifejezetté válnak a csontok nemi különbségei is. Számos morfológiai jel ismert, minél többet vesznek figyelembe, annál pontosabb a korbecslés. A koponya varratainak elcsontosodása lassú folyamat és eltérő időben következik be a külső és belső részeken. Legkorábban a koronavarraté kezdődik 15–19, ill. 30–40 éves korban, a nyílvarraté 19–40, a lambdavarraté 30–60 életévek között következik be. A fogazat abrasiója némi segítséget nyújthat, azonban a fogak kopását elsősorban nem az életkor, hanem a táplálék minősége határozza meg. A hosszú csövescsontok proximális végének csontgerendázata a korral összefüggően felritkul, majd felszívódik, a velőüreg kitágul. Röntgenvizsgálattal, vagy a csontvégek felfűrészelésével a gerendázat állapota jól tanulmányozható. Mind a humerus, mind a femur fejének involuciójában hat-hat stádiumot különböztetnek meg. Az első szakaszban teljesen ép, dús gerendázat látszik, ez általában 18–40 éveseken fordul elő. A másodikban megindul a velőűr tágulata, a nyak gerendázata sorvad (41–52 életévek között), a hatodik szakasz pedig 62–65 éves kor után alakul ki. A symphysis ízfelszínének elsimulása a 41. év körül veszi kezdetét és 65–70 éves korra teljesen sima lesz (Acsádi és Nemeskéri 1970).
 
2. táblázat. Az állandó fogazat fejlődésének időrendje években (Acsádi és Nemeskéri )
Fog
A korona teljes kifejlődése
A fogáttörés
A gyökér teljes kifejlődése
 
felső
alsó
felső
alsó
felső
alsó
1
4,5
3,5
7,0– 7,5
6,0– 6,5
10,0–11,0
8,5–10,0
2
5,5
4,0– 4,5
8,0– 8,5
7,5– 7,8
10,0–12,0
,5–10,5
3
5,5–16,5
5,5– 6,0
11,0–11,7
,8–10,3
12,5–15,0
12,0–13,5
4
6,5–17,5
6,5– 7,0
10,0–10,5
10,0–10,8
12,5–12,7
12,5–14,0
5
7,0–18,5
7,0– 8,0
10,8–11,3
10,8–11,5
14,0–15,5
14,5–15,0
6
4,0–14,5
3,5– 4,0
6,0– 8,5
6,0– 6,3
9,5–11,5
10,0–11,5
7
7,5– 8,0
7,0– 8,0
12,3–12,8
11,8–12,0
15,0–16,5
15,5–16,5
8
12,0–16,0
12,0–16,0
20,5
20,0–20,3
18,0–25,0
18,0–25,0
 
Az életkor-meghatározásra kémiai eljárásokat is kidolgoztak. A csontok karbonáttartalma a gyermekkortól fokozatosan emelkedik, a kalciumtartalom a felnőtt korig növekszik, ezt követően lassan csökken. A foszfortartalom fiatal felnőttekben a legmagasabb, idős korra 20–25%-kal visszaesik. A kollagén mennyiségi meghatározása jóval bonyolultabb feladat, mint a szervetlen alkotórészeké (amelyeket a csont hamujából határoznak meg), időnként mégis szükségessé válhat. A fiatal felnőtt kortól egyre alacsonyabb a kollagéntartalom. A kémiai összetevők meghatározásának legnagyobb bizonytalansági tényezője az eltemetett csontok lebomlása, a szervetlen és szerves alkotórészek mennyisége a talajviszonyoktól függően eltérő gyorsasággal változhat. Törekedni kell az egyedi, pontos korbecslésre, de az eredmények közreadása korcsoportonként történik (3. táblázat).
 
3. táblázat. A vázleletek korcsoportosítása
Infans I.
0–7 évesek
Infans II.
8–14 évesek
Juvenilis
15–18 évesek
Adultus
19–40 évesek
Maturus
41–60 évesek
Senilis
60 év fölöttiek
 
Paleopathologia

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

OrvostudománySemmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave