Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

Makroszkópos vizsgálatok

A makropathologiai megfigyelések az anthropológiai vizsgálatokkal kezdődnek. Miközben az anthropológus megállapítja a lelet nemét, elhalálozási korát, rassz jellegét, majd felveszi a mérhető adatokat (lásd 3. fejezet), számos kóros elváltozást is megállapít. A páros csontok közötti jelentős méretbeli különbségek bénulásra, fejlődési zavarra utalnak. Egy-egy csont görbülete, deformáltsága lezajlott betegségekre, vagy tartósan fennállott állapotra hívják fel a figyelmet. A koponyán számba veszi az életben elvesztett, valamint a rendellenes számú vagy méretű fogakat, a fogszuvasodást stb. Az anthropológus és pathologus nagyon aprólékos, hosszadalmas munkával együtt értékelik a maradványokat, három nagyobb csoportba osztva:

A makroszkóposan épnek látszó leletek és azok a kóros eltérések, amelyeknél megelégszünk a makroszkópos vizsgálattal. A fogszuvasodás, a gerinchasadék, a méréssel megállapítható eltérések (ízületi tengelyek változása, X-láb, gacsos láb, combnyak szög) stb. így is kórismézhetők, s az esetleges további vizsgálatok sem adnak több információt. Sok ezer csont rtg-vizsgálatakor azt tapasztaltuk, hogy a makroszkóposan épnek tűnő anyag 40-60%ában is kimutatható valamilyen kóros elváltozás, ezért ezeket is átvilágítjuk.
A makroszkóposan bizonytalan leletek csoportjába olyanok kerülnek, amelyekről nem dönthető el, hogy kóros eltérést hordoznak-e, vagy egyéb okból különböznek-e az éptől? A további vizsgálat ezeken is a rtg-átvilágítással folytatódik. Alkalmanként a csontokat felfűrészeljük, metszéslapjaikat, belszerkezetüket figyeljük meg, s ha a szabad szemmel vagy kézi nagyítóval végzett megfigyelés eredménye is bizonytalan, akkor sztereómikroszkóppal áttekintjük. Előfordul, hogy a csont valamilyen okból nem fűrészelhető fel, ilyenkor a csontos járatokat operáló mikroszkóppal, vagy újabban endoszkóppal nézzük meg.
A makroszkóposan is biztosan pathologiás csontoknál rögzítjük (írásban és fényképen) az elváltozás lokalizációját, terjedelmét, a felületi és egyéb sajátosságokat, a kóros képződmény okozta alaki eltéréseket (pl. a csont tengelyeltérése, rövidülése stb.). Ezután a rtg-felvételeket készítünk, majd a felfűrészelt csonton sztereómikroszkóppal kiválasztjuk azt a területet, amelyet szövettani, elektronmikroszkópos stb. feldolgozásnak vetünk alá.

Múmiák esetében a részletes külleírás után rtg- és/vagy CT-vizsgálat következik. Olykor a CT-lelet alapján célzott, részleges boncolásra, vagy a rétegvizsgálat által megállapított kóros részlet eltávolítására kerül sor. Más múmiákon a teljes testre kiterjedő boncolás történik, valamennyi belszervből, vagy a helyükön talált anyagból mintát veszünk szövettani vizsgálatra.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero