Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei


Előszó

Feleségemnek, Ilusnak
 
Tizenöt éves gimnazista voltam, amikor először pillanthattam a górcső lencséjébe és a mikroszkóp most, évtizedek múltán is napról napra új csodákat nyújt. Pár hónappal később, ugyanaz a biológiatanárom, Dr. Frindt Gusztáv adta kezembe az első, ősemberről szóló könyvet, Lambrecht Kálmán nagyszerű művét. Első munkám 1966-ban jelent meg, az arteriosclerosis paleopathologiájáról. Gyakorló pathologusi kötelezettségeim mellett hol többet, hol kevesebbet, néha pedig éppenséggel semmit sem tudtam foglalkozni őskórtannal. Az 1980-as években bekapcsolódtam a Természettudományi Múzeum Embertani Tárának kutatásaiba. A Tár néhai igazgatója, Tóth Tibor igen sok ötlettel, tanáccsal gazdagította munkámat. Az Embertani Tár igazgatója Dr. Pap Ildikó és munkatársai, Dr. Fóthi Erzsébet, Kustár Ágnes segítsége nélkül nem jöhetett volna létre ez a munka. Sokat köszönhetek Dr. Susa Éva igazságügyi anthropológusnak és Dr. Cseplák György főorvosnak. Az Országos Traumatológiai Intézet Pathologiai Osztálya, (több mint három évtizeden át volt munkahelyem) kiváló lehetőségeket biztosított az ásatag- és múmiaanyag hisztológiai, hisztokémiai és elektronmikroszkópos feldolgozásához. Az Intézetem vezetői és munkatársai gyakran tevőlegesen is támogatták őskórtani kutatásaimat. Közvetlen munkatársaimnak Kiss Teréz és Csapó Ágnes elektronmikroszkópos, Suba Mária hisztokémiai, Horváthné Szabó Annamária szövettani szakasszisztenseknek, Trencsér Sándor komputeroperátornak és Jánvári Géza preparátornak nagy szakértelemmel végzett lelkes munkájukért tartozom hálával. A rtg-felvételek elkészítéséért Akaliné, Garai Editnek, a CT-vizsgálatok elvégzéséért és értékeléséért Dr. Springer György főorvosnak, a vesekő kémiai és kristálytani elemzéséért Dr. Baji-Szabó Gyöngyvérnek (Dél-Pesti Kórház, Központi Laboratórium) tartozom hálával.

Paleopathologia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave