Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

Szövettani vizsgálatok múmia-szöveteken

A mumifikálódott részek kiszáradtak, porlékonyak, natív állapotukban alkalmatlanok szövettani feldolgozásra. Első lépésben egyszerre kell fixálni, rehidrálni és felpuhítani. Erre a célra nátriumkarbonátos híg alkoholt, vagy nátriumkarbonátos formalint, mások alkohol-formalin, vagy alkohol-formalin-glicerin elegyet használnak. Többféle fixáló és rehidráló keverék kipróbálása után legjobbnak a Ruffer (1911) oldatot találtuk (abszolút alkohol 30 ml + desztillált víz 50 ml + 5%-os nátriumkarbonát oldat 20 ml), ebben a múmiaszövetek 2–7 nap alatt megpuhulnak, rögzülnek. Born (1959) pár napos szegfűszegolajos puhítást, metilbenzoátos celloidin-paraffinos kettős beágyazást javasol. Softener B. néven gyári készítmény is forgalomba került, azonban különösebb előnyét nem tapasztaltuk. A múmiaszövetek – megtartási állapotuktól függően – sokféle szövettani festésre használhatók. Nemcsak a struktúrák körvonalai, hanem gyakran a sejthatárok is feltüntethetők, a sejtmagok azonban általában nem. Kimutathatók a kollagén-, rugalmas- és rácsrostok, az izomsejtek harántcsíkolata, a mirigyhám váladékszemcséi, a simaizomsejtek, a gyulladásos sarjadzások (gümő, gumma, köszvényes csomó stb.), féregpeték, vörösvértestek. Kivételes esetekben sikerült az agyszövet (Gerszten és mtsa 1995), a szem (Rohen 1959) hisztológiai vizsgálata is. A múmiaszövetekben feltüntethető részeket a 4. táblázatban foglaltam össze. Minél több festési eljárást alkalmazunk, annál többféle szöveti elem detektálható és sokrétűbb a diagnosztizálható pathologiás eltérések száma.

4. táblázat. A múmiaszövetekben feltüntethető szövetelemek

Bőr	Fedőhám és rétegei, mirigyhám, szőrtüsző, faggyúmirigy, erek, idegek kollagénrostok, rácsrostok, basalmembránok, stb. (9., 10., 11., 16. ábra)
Vázizom	Harántcsíkolat, myofibrillumok, actin, myosin.
Nagyartériák	Intima, media, rugalmas rostok, atheromatosus plakkok, lipidek régebbi thrombusok. (12, 13. ábra)
Vesék	Glomerulusok, Bowmann tok, basalmembránok, kivezetőcsatornákban lévő cilinderek, arteriolák. (14. ábra)
Tüdők	Alveolusok és azok kötőszöveti váza, légutak porcváza, idegen anyagok (korom, szilikátok), kóros elváltozások.
Máj	Májsejtgerendák szerkezete, periportalis háromszögek, epeutak, epecilinderek, férgek, féregpeték.
Gyomor-bél	Gyomorfal rétegei, a gyomormirigyek körvonalai (de a mirigyek sejttípusai nem különíthetők el). Vékonybélbolyhok, bélfal rétegei, béltartalom (esetleg annak összetevői, növényi rostmaradványok) bélférgek és féregpeték. (15. ábra).
Lép	Csak a kötőszöveti váz ismerhető fel.
Here, petefészek	Ritkán ismerhető fel az alapszerkezet körvonala, de a herecsatorna hámja, a petefészek tüszőhámja és sárgatest nem.
Prostata	A mirigy és izomelemek elkülöníthetők, látszanak a prostatakövek. (110. ábra)
Csont-porc	A csont szerkezete jól vizsgálható, a csontvelő általában nem. A hyalin, rugalmas és rostos porc elkülöníthető, a porc alapállománya, a csontok és porc kollagén rostrendszere megtartott.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero