Hisztokémiai és immunhisztokémiai vizsgálatok

A hisztokémiai (szövetvegytani) vizsgálatok során ismert kémiai reakcióval ismert vegyi szerkezetű – összetételű anyagokat tüntetünk fel metszetekben. A szöveti alkotórészek egy csoportja az előkészítéskor használt vegyszereknek (alkohol, xilol stb.) ellenáll. A lipidek zsíroldószerekben kioldódnak, kimutathatatlanokká válnak. Ha a zsírokat, zsírszerű anyagokat kívánjuk vizsgálni, akkor a fixált (csont esetében a fixált és mésztelenített) mintából –25–30 °C-on kriosztátban készített fagyasztott metszeteket zsírfestő szerekkel (Szudán III, Oil Red O, Oil Black, Níluskékszulfát stb.) festjük meg (Sandison 1959). A Níluskék festés a neutrális zsírokat kékre, a zsírsavakat pirosra színezi, szemben a többi zsírfestővel, amelyek csak a neutrális lipideket tüntetik fel. Fagyasztott metszetekben polarizációs mikroszkóppal feltűnnek a koleszterinkristályok, beágyazott készítményben kioldódásuk után maradt tű alakú üregek látszanak. A cukortartalmú fehérjék (pl. mirigyváladékok, nyák, kötőszöveti és porc alapállomány stb.) jelenléte PAS reakcióval, az óriás molekulájú cukorszerű anyagok (ilyenek a kötőszövetben, porcban, csontban a glycosaminoglycánok), alciánkékkel kolloid-vas reakcióval, toluidinkékkel stb. detektálhatók. Sok más festési és szövetvegytani reakció ismert a poliszaccharidák kimutatására, azonban ezek kevésbé alkalmasak múmia- és/vagy csontszövet vizsgálatára.

Weser és mtsai (1989) folyadék kromatográfiával 1200 éves múmia agymaradványaiból szuperoxid-dizmutáz aktivitást határoztak meg. Később (1994 és 1995) az alkalikus foszfatáz izoenzimeket kémiai és immunológiai eljárásokkal azonosították. Mindez előre vetítette, hogy némely fermentum mikroszkóposan is detektálható lesz. Tudomásunk szerint elsőként nekünk sikerült a vörösvértestek peroxidáz enzimét (17. ábra) egyiptomi múmia bőrében hisztokémiailag azonosítani (Józsa és Pap 1996). Hoyle és mtsai (1997) egyiptomi és perui múmiák perifériás idegeinek nitritoxid-szintetáz és neuropeptidáz enzimeit mutatták ki.

Szervetlen anyagok (a kalcium, vas, réz, stb.) nehézség nélkül, a szervezetben képződő epefesték, hemoglobin, hemosziderin, hematoidin a múmiaszövetekben jól feltüntethetők. A kóros anyaglerakódások (húgysav, oxalát kristályok, ochronosis pigment stb.) esetenként detektálhatók, viszont sohasem írták le az amyloidot. A külvilágból a szervezetbe jutott és ott felhalmozódó anyagok (korom, belélegzett porok, növényi részek stb.) gyakran identifikálhatók. A kórokozók nagy többsége sem a csontokban, sem múmiaszövetekben nem tüntethető fel, a postmortális baktérium- és gombainvázió viszont jól látszik hagyományos eljárásokkal. Komoly tévedést okozhat, ha a környezetből postmortálisan bejutott baktériumokat, gombákat vélik pathogénnek. A fogkövekbe és vesekőbe ágyazódott, konzerválódott coccusokat, baktériumokat, gombákat fénymikroszkóposan is igazoltunk. Némileg más a helyzet az élősködőkkel. A paraziták és petéik annyira ellenállóak, hogy fertőzött múmiákban gyakran megtalálhatók.

Immunhisztokémiai reakciókban a különböző szöveti elemek (kollagén, izomfehérje, enzimek stb.) antigénként szerepelnek, ezeket reagáltatjuk specifikus antitesteikkel, majd egy következő lépésben az antigén–antitest kötődés helyét színreakcióval (esetleg fluoreszcens festéssel) tüntetjük fel. Az immunreakciók rendkívül fajlagosak, recens anyagban specificitásuk 95–100%, szenzitivitásuk 90–95% körüli. A szövetek károsodása miatt múmiákon a szenzitivitás alacsonyabb (Fulcheri 1995). Az immunhisztokémiai vizsgálatok még nem terjedtek el az őskórtanban, kivéve a vércsoportok immunfluoreszcens kimutatását.

5. táblázat. Múmiaszöveteken végzett szövettani festési eljárások

Festés	Eredmények
Hematoxilin-eozin (HE)	Általános áttekintő festés.
Van-Gieson festés	Kollagén piros, minden egyéb sárga.
Pikroszíriusz festés	U.a. mint van-Giesonnál + anizotrópos festés polármikroszkópiához.
Masson trikróm festés	Kollagén, csont kék, hám, osteoid piros.
Goldner trikróm festés	Hám, ideg piros, kollagén, csont zöld.
Mallory trikróm festés	Hám, izom vöröseslilák, velőshüvelyű ideg sárga, kötőszövet, porc kék.
Rezorcin-fuchsin festés	Rugalmasrost fekete, kollagén piros. (13. ábra)
Orcein festés	Rugalmasrost barna.
Schmorl festés	Csontüregek és csontcsatornák fala sötétkék, csontállomány zöldeskék.
Luxol Fast Blue (Klüver) festés+pikroszíriusz	Velőshüvelyű ideg kék, hám, izom sárgászöld, kötőszövet liláspiros. (11. ábra)
Foszforwolframsavas hematoxilin (PTAH)	Izom harántcsíkolata kékeslila.
Golodetz–Unna (Masson-Fontana festés)	Melanin, epefesték, ochronosis pigment, hematoidin kék, minden egyéb piros. (9. ábra)
Gömöri-féle ezüstözés	Rácsrostok feketék, kollagén dohánybarna, egyes esetekben a múmiaszövet sejtmagjait is „előhívja” barnásfekete színben. (10. ábra)
Jones-féle festés	Bazálmembránok barnák.
PAS-festés	Nyák, kötőszöveti alapállomány, gombafonalak és spórák pirosak. (15. ábra)
Berlinikék reakció	Vastartalmú anyagok kékek.
Kossa-festés	Mésztartalmú részek barnásfeketék. (106/C ábra)
Alizarin Red festés	Meszes képletek vörösek.
Toluidinkék festés	Glycosaminoglycánok, kötőszöveti és porc alapállomány ibolyásvörös.
Alciánkék festés	Glycosaminoglycánok égszínkékek.
Alciánkék-PAS festés	Savanyú poliszaccharidok kékek, más cukortartalmú anyagok pirosak (porcban, csontban, kötőszövetben, mirigyhámban).
Gram-festés	Baktériumok feltüntetésére.
Ziehl–Neelsen-festés	Saválló baktériumok kimutatására.
Giemsa-festés	Múmiaszövetekben a fehérvérsejteket pirosaslilára, mást halványpirosra festi.
Feulgen-reakció	DNS (sejtmagok) pirosak.
Szudán III/Oil red O	Lipidek narancssárga/pirosak.
Sudan black	Lipidek feketék.
Níluskék szulfát	Zsírsav piros, neutrális lipid kék.
Akridinorange (fluoreszcens) festés	DNS (maganyag) sárga-narancssárga.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_154/#m1359palp_154 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_154/#m1359palp_154)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_154/#m1359palp_154)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

9. ábra. Fokozott pigmenttartalom (nyíl) a bőr Malpighi rétegében. Római kori (kb. 2000 év) múmia fejbőre. Masson-Fontana reakció, eozin kontrasztfestés, 200× nagyítás

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_156/#m1359palp_156 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_156/#m1359palp_156)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_156/#m1359palp_156)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

10. ábra. Verejtékmirigyek és a körülöttük lévő rácsrostozat római kori múmia fejbőréből készült metszetben. Az ezüstözéssel gyakran „előhívhatók” a más eljárásokkal fel nem tüntethető sejtmagok is. Gömöri-ezüstözés, 200× nagyítás

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_158/#m1359palp_158 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_158/#m1359palp_158)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_158/#m1359palp_158)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

11. ábra. Bőrben lévő ideg (nervus facialis ág) velőshüvelyű idegrostjai. Római kori múmia bőre. Luxol Fast Blue festés, 200× nagyítás

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_160/#m1359palp_160 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_160/#m1359palp_160)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_160/#m1359palp_160)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

12. ábra. A 19. századi férfi múmia aortájában kifekélyesedett atheromás plakk, a koleszterin kristályok helyét tű alakú üregek (csillag) jelzik. HE festés 150× nagyítás

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_162/#m1359palp_162 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_162/#m1359palp_162)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_162/#m1359palp_162)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

13. ábra. A veseartéria falában kitűnően feltüntethető az elasztikus membrán. 19 éves nő (meghalt 1801) veséje. Elastica-van-Gieson festés, 150× nagyítás

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_164/#m1359palp_164 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_164/#m1359palp_164)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_164/#m1359palp_164)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

14. ábra. A vese glomerulusai, a kanyarulatos csatornák alapi hártyája, valamint a csatornákban lévő cilinderek jól festődnek PAS festéssel. 71 éves férfi mumifikálódott veséje, 100× nagyítás

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_166/#m1359palp_166 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_166/#m1359palp_166)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_166/#m1359palp_166)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

15. ábra. Jómegtartású vékonybélrészlet 19. századi fiatal nő múmiájából. Kimutathatók a bélbolyhok és mirigyek. A nyíllal jelzett kinagyított területen a mirigy végkamrák sejtjeinek kifejezett PAS pozitivitása látszik. A) 100× nagyítás, B) 300× nagyítás

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_168/#m1359palp_168 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_168/#m1359palp_168)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_168/#m1359palp_168)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

16. ábra. A bőr kollagén rostozatának kettőstörése. Római kori múmia. Pikrosziriusz festés, 100× nagyítás, polármikroszkópos felvétel

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_170/#m1359palp_170 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_170/#m1359palp_170)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_170/#m1359palp_170)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

17. ábra. A vörösvértestek peroxidáz enzimaktivitása (nyíl) jól kimutatható a római kori múmia bőrvérzésében. Peroxidáz-DAB reakció. 400× nagyítás

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_172/#m1359palp_172 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_172/#m1359palp_172)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_172/#m1359palp_172)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

18. ábra. A vaskos kötőszöveti rostok (csillag) közepes erősségű reakciót adnak I típusú kollagén-ellenes antitestekkel. Typ.I. anticollagen-ABP immunhisztokémiai reakció, római kori múmia bőrében.(vö. a 19. ábrával) 200× nagyítás

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_174/#m1359palp_174 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_174/#m1359palp_174)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_174/#m1359palp_174)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

19. ábra. A III típusú kollagénellenes antitestekkel csak a vékony rostok reagálnak (nyíl), a vaskosak (I típusú kollagénből állóak) nem. Typ. III. anticollagen-ABP reakció, római kori múmia bőrében. 200× nagyítás

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_176/#m1359palp_176 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_176/#m1359palp_176)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_176/#m1359palp_176)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

20. ábra. Fibronectin pozitivitás (nyíl) római kori múmia bőrének kisartériájában. Fibronectin-ABP reakció, 200× nagyítás

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_178/#m1359palp_178 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_178/#m1359palp_178)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_178/#m1359palp_178)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

21. ábra. Epithelialis membrán antigén (EMA) kimutatása római kori múmia bőrében. Az EMA aktivitás csak a szőrtüszők sejtjeiben maradt meg (nyíl), a felhámban (F) nem. EMA-ABP immunhisztokémiai reakció, 200× nagyítás

Testidegen anyagok, kórokozók azonosításáról csak szórványos beszámolókat ismerünk, noha a recens pathologiai gyakorlatban több mint százféle kórokozó (vírusok, baktériumok, gombák) detektálható. A himlő vírust Fornaciari (1986) immunelektronmikroszkóposan, Marennikova és mtsai (1990) immunhisztokémiailag, a Treponema pallidumot és a Trypanosoma Cruzit immunfluoreszcens technikával tüntették fel múmiákban (Fornaciari és mtsai 1989, 1990, 1993).

Számos eljárás ismert az emberi testfehérjék immunhisztokémiai azonosítására. Nemcsak a kollagén, elasztin, izomfehérjék (aktin, myosin, troponin stb.), hanem az alapállomány proteinjei (fibronectin, laminin) és a fehérje-polisaccharida komplexek is lokalizálhatók. Egyiptomi múmia bőrében I, III és IV típusú kollagént (18. ábra, 19. ábra), fibronektint (20. ábra) és laminint (Józsa és Pap 1996, 1998), csontban I, III és VI típusú kollagént (Nerlich és mtsai 1993), immunglobulinokat (Józsa és mtsai 1995), thyreoglobulint (Cirani és mtsai 1999), humán tej-fehérjét (Human milk fat globule) fiatal női múmia emlőjében (Allison és mtsai 1998) detektáltak.

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_182/#m1359palp_182 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_182/#m1359palp_182)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_182/#m1359palp_182)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

22. ábra. A cytokeratin a faggyú- és verejtékmirigyekben egyaránt kimutatható. Római kori múmia bőre. Pancytokeratin-ABP reakció, 100× nagyítás

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_184/#m1359palp_184 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_184/#m1359palp_184)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_184/#m1359palp_184)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

23. ábra. A prostata simaizom sejtjeiben kifejezett desmin-pozitivitás látható. 19. századi múmia. Desmin-ABP reakció, 100× nagyítás

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_186/#m1359palp_186 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_186/#m1359palp_186)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_186/#m1359palp_186)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

24. ábra. Sztereomikroszkópos felvétel a sípcsont bokanyúlványának csontszerkezetéről. 20× nagyítás

 

A sejtmarkerek olyan fehérjék, amelyek kizárólag bizonyos eredetű és funkciójú sejtekben fordulnak elő. A hámsejtek (egyéb markerek mellett) cytokeratinokat (CK) és epithelialis membrán antigént (EMA), tartalmaznak (21. ábra, 22. ábra). Az izomsejtek egyik markere a desmin, amelyet prostatában sikerült feltüntetnünk (23. ábra). Sok más sejtmarker (vimentin, lizozim, α-1 antitripszín stb.) kimutatása nem járt sikerrel. Gerszten és mtsa (1995) múmiák agyszövetét hisztológiai megfigyelésre alkalmasnak találták, a gliasejtek markerét, a GFAP-t (glial fibrillary acidic protein) nem tudták detektálni. A múmiaszöveteken végzett sikeres immunhisztokémiai azonosításokat a 6. táblázatban foglaltam össze.

 

Tartalomjegyzék

• Paleopathologia
• Impresszum
• Előszó
• Bevezetés
• chevron_rightI. Általános rész
  • 1. A paleopathologia tárgya és célja
  • chevron_right2. A paleopathologia forrásai
    • chevron_rightElsődleges források: emberi maradványok
      • A múmiák és a múmiakészítés
      • Spontán mumifikálódás. (Köznépi és mérsékelt égövi múmiák)
      • Jégmúmiák
      • Lápi holttestek
      • Csontvázmaradványok
      • Haj- és szőrmaradványok
      • Az emberi testben keletkezett kóros képződmények
      • Indirekt maradványok: lábnyomok, ujjlenyomatok
    • chevron_rightMásodlagos források: művészeti alkotások
      • A másodlagos források jelentősége
      • A történelem előtti korok barlangi festményei, szobrai
      • Prekolumbián indián alkotások
      • Ókori és középkori festmények, szobrok
  • chevron_right3. Anthropologiai vizsgálatok
    • A maradványok nemének megállapítása
    • A testmagasság becslése
    • A testtömeg becslése
    • Az elhalálozási életkor megállapítása
    • A termékenység becslése
  • chevron_right4. A paleopathologiai vizsgálatok módszerei
    • Makroszkópos vizsgálatok
    • chevron_rightMikroszkópos vizsgálatok
      • Szövettani vizsgálatok csontokon
      • Szövettani vizsgálatok múmia-szöveteken
      • Hisztokémiai és immunhisztokémiai vizsgálatok
      • Különleges mikroszkópos vizsgálatok (sztereomikroszkópia, polarizációs mikroszkópia, fluoreszcens mikroszkópia)
      • Elektronmikroszkópos vizsgálatok
      • Az in situ hibridizáció
      • Polimeráz láncreakció (PCR)
    • chevron_rightRadiológiai vizsgálatok
      • Röntgenvizsgálatok
      • A computertomográfia (CT) szerepe a paleopathologiában
      • Mágneses magrezonancia (MRI) vizsgálat
      • Ultrahang (UH) vizsgálatok
    • chevron_rightLaboratóriumi vizsgálatok
      • A lelet korának megállapítása
      • A vércsoport meghatározása
      • A fehérjék és aminosavak vizsgálata
      • A HLA csoportrendszer
      • Az anorganikus alkotórészek vizsgálata
      • A béltartalom vizsgálata
      • A kövek vizsgálata
      • Különleges műszeres vizsgálatok
      • Az endoszkópia
      • Az osteodenzitometria
  • chevron_right5. Pseudopathologia
    • A talaj és dekompozíció okozta eltérések
    • A mineralizáció okozta eltérések
    • A növények és állatok keltette elváltozások
  • chevron_right6. A paleopathologia kórisme lehetőségei és határai
    • A csontok és ízületek betegségeinek kórismézése
    • A csontokon „nyomot hagyó” kórképek
    • A csontokon felismerhető állapotok és szokások
    • A csontelváltozásból kikövetkeztethető tápláltsági állapot, lágyrészbetegségek
    • A múmiák vizsgálatával megállapítható betegségek
• chevron_rightII. Részletes rész
  • chevron_right7. Anatómiai variációk és fejlődési rendellenességek
    • Anatómiai variációk és kórtani jelentőségük
    • Fejlődési rendellenességek
    • Nem öröklődő (szerzett) fejlődési rendellenességek
  • chevron_right8. A csontok és ízületek betegségei
    • Csontsorvadással járó kórképek
    • A csonthypertrophia – csonthyperplasia
    • Forestier betegség (DISH)
    • Az osteoporosis
    • Csonttörés és csontgyógyulás
    • Csontgyulladások
    • chevron_rightElsődleges és áttéti csontdaganatok
      • A primer csonttumorok
      • Az áttéti csonttumorok
      • Daganatszerű csontelváltozások
    • chevron_rightAz ízületek gyulladásos és degeneratív elváltozásai
      • Az erosiv (rheumás) arthropathia
      • Osteoarthritis
      • A neurogén arthropathiák
      • A gennyes arthritis
      • Parainfectiosus (reaktív) ízületi gyulladások
    • chevron_rightA gerinc betegségei
      • A csigolyák fejlődési zavarai
      • Bechterew-kór
      • A csigolyaközti porckorong elváltozásai
      • Spondylarthrosis
      • Scheuermann-betegség
      • A gerinc kóros görbületei
    • A csontok és az ízületek tartási rendellenességei
    • A szűk medence és a pathologiás szülés őskórtana
  • chevron_right9. A fogazat betegségei
    • A fogazat rendellenességei
    • Rendellenes helyzetű és impactalt fogak
    • A fogak abrasiója
    • Fogszuvasodás
    • A fogágy betegségei
    • A fogkő
    • Fogászati beavatkozások
  • chevron_right10. Az orrmelléküreg(ek) és a fül betegségei
    • Arcüreg- és homloküreg-gyulladás
    • Középfülgyulladás, csecsnyúlványgyulladás
    • A hallócsontok kóros elváltozásai
  • chevron_right11. Koponyasérülés és trepanáció
    • Az arckoponya sérülései
    • Az agykoponya sérülései
    • chevron_rightA trepanáció
      • A koponyalékelés elterjedtsége és gyakorisága
      • A jelképes trepanáció
      • Koponyalékelés műtéti technikája
      • A koponyalékelések gyógyulása
      • A trepanáció célja
  • chevron_right12. A koponya alakváltozásai
    • A varratok csontosodási zavarai és következményeik
    • Betegségek okozta alakváltozások
    • Hydrocephalus
    • chevron_rightA koponyatorzítás
      • A koponyatorzítás elterjedtsége és gyakorisága
      • A koponyatorzítás módszerei
      • Kóros elváltozások torzított koponyákon A torzítás következményei
  • chevron_right13. A belbetegségek paleopathologiája
    • chevron_rightAz arteriosclerosis gyakorisága és lokalizációja múmiákban
      • Az arteriosclerosis paleopathologiai képe
      • A szívinfarktus és más szívbetegségek
      • Az arteriosclerosis következményei
      • Vese- és urogenitális betegségek
      • Tüdőbetegségek
      • Emésztőrendszeri betegségek
  • chevron_right14. A fertőző betegségek paleopathologiája
    • A tuberculosis paleopathologiája
    • A lepra őskórtana
    • A treponematosisok paleopathologiája
    • A syphilis (lues) paleopathologiája
    • A brucellosis paleopathologiája
    • A malária őskórtana
    • A heveny fertőző betegségek paleopathologiája
    • A parazitás (féreg-) betegségek paleopathologiája
  • chevron_right15. Táplálkozási zavarok
    • A táplálkozási zavarok indikátorai
    • Vitaminhiányos állapotok és következményeik
    • Az alimentaris mérgezések
  • chevron_right16. Anyagcsere- és endokrin betegségek
    • Az anyagcsere-betegségek
    • Vese-, húgyhólyag- és epekövek
    • Az endokrin betegségek
  • chevron_right17. A vérképző rendszer betegségei
    • Az anaemiák
    • A fokozott vérképzéssel járó belszervi betegségek
    • A leukaemiák
  • chevron_right18. A haj és a szőrzet betegsége
    • A haj (szőr) szerkezete
    • A haj (szőr) eltéréseiből kikövetkeztethető kórképek
    • A haj és szőr betegségei
    • A tetvesség
  • chevron_right19. A betegségek kora, eredete és gyakorisága
    • Az óvilági és az újvilági fertőző betegségek
    • Vírusok okozta betegségek
    • A baktériumok okozta betegségek
    • Rickettsiák okozta kórképek
    • A protozoonok okozta betegségek
    • Gombás megbetegedések
    • A nem fertőző mozgásszervi betegségek eredete
    • Környezetszennyezés, környezeti ártalmak
    • Foglalkozási ártalmak paleopathologiája
  • chevron_right20. Műtéti beavatkozások (a koponyalékelésen kívül)
    • Az amputáció
• Irodalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//