Elektronmikroszkópos vizsgálatok

Az elektronmikroszkópiának két formáját, a transzmissziós elektronmikroszkópot (TEM) és a scanning (pásztázó) elektronmikroszkópot (SEM) alkalmazzuk.

TEM vizsgálatkor legfeljebb 1 mm3 térfogatú szövetdarabkákat rögzítenek, majd víztelenítés után műgyantába ágyazzák. Az üveg- vagy gyémántkéssel készült ultravékony metszeteket sugárfogó anyagokkal (uranilacetát, ólomcitrát, foszforwolframsav stb.) kontrasztozzák. Ezeket a preparátumokat világítjuk át elektronsugárral, s végeredményben akár többszázezres nagyítású síkbeli képet kapunk. Vázmaradványok vizsgálatában nincsen nagy szerepe a TEM-nek, alkalmazása elsősorban akkor jön szóba, ha a kollagén szubmikroszkópos szerkezeti anomáliáira van gyanúnk pl. osteogenesis imperfecta esetén (27. ábra). A múmiaszövetek, lágyrészek elemzésekor jóval nagyobb szerep jut a TEM-nek, ugyanis fénymikroszkópban nem láthatók azok az organellumok (desmosoma, mitochondrium, endoplasmas reticulum), amelyek ultrastrukturálisan értékelhetők. A TEM alkalmazását Shackleford és mtsa (1964) valamint Levin (1967) vezette be, kezdetben csak a kollagénrostok tanulmányozására szolgált, később Cockburn és mtsai (1975) a sejtmagokat, Stenn (1981) vérsejteket és kórokozókat, Zheng és mtsai (1979) az idegek velőshüvelyét, Gerszten és mtsai (1997) a lymphocyták finomszerkezetét vizsgálták. Fornaciari és Marchetti (1986) pedig himlővírust azonosítottak múmiában immunelektronmikroszkópos eljárással. Mi viszonylag kevés TEM-feldolgozást végeztünk, elsősorban a kollagén ultrastrukturájának elemzésére (27. ábra, 28. ábra).

SEM-vizsgálatkor az elektronsugár az anyag felületét pásztázza, minden pontról képet alkot és a végeredmény a térhatású több ezer vagy több tízezerszeres nagyítású felvétel. A SEM-vizsgálatokhoz az anyag előkészítése egyszerűbb és jóval nagyobb mintákat lehet áttekinteni. A feldolgozás ilyenkor is az anyag rögzítésével, majd víztelenítésével kezdődik, ezt követően azt kiszárítják, felületére vékony aranyréteget visznek fel. A SEM feloldóképessége kisebb, mint a másik elektronmikroszkópé, azonban ezért bőven kárpótol a szép, részletdús kép, kiterjedtebben használható a paleopathologiában. Nemcsak ekto- és endoparazitákat (Stenn 1981), múmiaszöveteket, coprolithot, hanem osteomyelitises és daganatos csontokat (Schultz 1986), poroticus hyperostosist (Józsa és Pap 1991), hajmaradványokat (Pap és Józsa 1990), enthesopathiás csontkinövéseket stb. is vizsgáltak (29. ábra, 30. ábra), Schamall és mtsai (1999) pedig egy meningeoma differenciáldiagnosztikájában alkalmazták. Nemcsak emberi, hanem sokkal idősebb leleteken (80 millió éves őshüllő csontokban) Pawliczki (1976 és 1978) sejteket, kollagénrostokat, ércsatornákat tudott kimu tatni. Bár mind a TEM, mind a SEM bonyolult, drága vizsgálat, mégis kezdenek elterjedni az őskórtanban és olyan új lehetőségeket nyitottak, amelyeknek csak töredékével éltünk ez ideig.

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_211/#m1359palp_211 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_211/#m1359palp_211)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_211/#m1359palp_211)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

29. ábra. Enthesopathiás csonttaraj pásztázó elektronmikroszkópos képe. 10–11. századból való sarokcsont. SEM 130× nagyítás

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_213/#m1359palp_213 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_213/#m1359palp_213)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_213/#m1359palp_213)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

30. ábra. Baktérium halmaz (nyíl) vesekőben. 60 éves férfi, 18. századi múmiájából. SEM 14400× nagyítás

 

Mikroanalizátor mindkét készülékhez csatlakoztatható, a kiválasztott terület anorganikus komponenseinek mennyisége megállapítható, rendkívül kis anyagmintákban egyszerre többféle elem nagypontosságú mérését végzi. Bár Kósa és mtsai (1989) úgy nyilatkoztak, hogy „többszázéves csontvázak esetében” nem adott kielégítő eredményeket és csak a kalcium és foszfor mennyiségét tudták mérni, mások sikerrel alkalmazták a csontokban és múmiaszövetekben felhalmozódott nehézfémek quantitativ meghatározására (Hansen és mtsai 1985).

Tartalomjegyzék

• Paleopathologia
• Impresszum
• Előszó
• Bevezetés
• chevron_rightI. Általános rész
  • 1. A paleopathologia tárgya és célja
  • chevron_right2. A paleopathologia forrásai
    • chevron_rightElsődleges források: emberi maradványok
      • A múmiák és a múmiakészítés
      • Spontán mumifikálódás. (Köznépi és mérsékelt égövi múmiák)
      • Jégmúmiák
      • Lápi holttestek
      • Csontvázmaradványok
      • Haj- és szőrmaradványok
      • Az emberi testben keletkezett kóros képződmények
      • Indirekt maradványok: lábnyomok, ujjlenyomatok
    • chevron_rightMásodlagos források: művészeti alkotások
      • A másodlagos források jelentősége
      • A történelem előtti korok barlangi festményei, szobrai
      • Prekolumbián indián alkotások
      • Ókori és középkori festmények, szobrok
  • chevron_right3. Anthropologiai vizsgálatok
    • A maradványok nemének megállapítása
    • A testmagasság becslése
    • A testtömeg becslése
    • Az elhalálozási életkor megállapítása
    • A termékenység becslése
  • chevron_right4. A paleopathologiai vizsgálatok módszerei
    • Makroszkópos vizsgálatok
    • chevron_rightMikroszkópos vizsgálatok
      • Szövettani vizsgálatok csontokon
      • Szövettani vizsgálatok múmia-szöveteken
      • Hisztokémiai és immunhisztokémiai vizsgálatok
      • Különleges mikroszkópos vizsgálatok (sztereomikroszkópia, polarizációs mikroszkópia, fluoreszcens mikroszkópia)
      • Elektronmikroszkópos vizsgálatok
      • Az in situ hibridizáció
      • Polimeráz láncreakció (PCR)
    • chevron_rightRadiológiai vizsgálatok
      • Röntgenvizsgálatok
      • A computertomográfia (CT) szerepe a paleopathologiában
      • Mágneses magrezonancia (MRI) vizsgálat
      • Ultrahang (UH) vizsgálatok
    • chevron_rightLaboratóriumi vizsgálatok
      • A lelet korának megállapítása
      • A vércsoport meghatározása
      • A fehérjék és aminosavak vizsgálata
      • A HLA csoportrendszer
      • Az anorganikus alkotórészek vizsgálata
      • A béltartalom vizsgálata
      • A kövek vizsgálata
      • Különleges műszeres vizsgálatok
      • Az endoszkópia
      • Az osteodenzitometria
  • chevron_right5. Pseudopathologia
    • A talaj és dekompozíció okozta eltérések
    • A mineralizáció okozta eltérések
    • A növények és állatok keltette elváltozások
  • chevron_right6. A paleopathologia kórisme lehetőségei és határai
    • A csontok és ízületek betegségeinek kórismézése
    • A csontokon „nyomot hagyó” kórképek
    • A csontokon felismerhető állapotok és szokások
    • A csontelváltozásból kikövetkeztethető tápláltsági állapot, lágyrészbetegségek
    • A múmiák vizsgálatával megállapítható betegségek
• chevron_rightII. Részletes rész
  • chevron_right7. Anatómiai variációk és fejlődési rendellenességek
    • Anatómiai variációk és kórtani jelentőségük
    • Fejlődési rendellenességek
    • Nem öröklődő (szerzett) fejlődési rendellenességek
  • chevron_right8. A csontok és ízületek betegségei
    • Csontsorvadással járó kórképek
    • A csonthypertrophia – csonthyperplasia
    • Forestier betegség (DISH)
    • Az osteoporosis
    • Csonttörés és csontgyógyulás
    • Csontgyulladások
    • chevron_rightElsődleges és áttéti csontdaganatok
      • A primer csonttumorok
      • Az áttéti csonttumorok
      • Daganatszerű csontelváltozások
    • chevron_rightAz ízületek gyulladásos és degeneratív elváltozásai
      • Az erosiv (rheumás) arthropathia
      • Osteoarthritis
      • A neurogén arthropathiák
      • A gennyes arthritis
      • Parainfectiosus (reaktív) ízületi gyulladások
    • chevron_rightA gerinc betegségei
      • A csigolyák fejlődési zavarai
      • Bechterew-kór
      • A csigolyaközti porckorong elváltozásai
      • Spondylarthrosis
      • Scheuermann-betegség
      • A gerinc kóros görbületei
    • A csontok és az ízületek tartási rendellenességei
    • A szűk medence és a pathologiás szülés őskórtana
  • chevron_right9. A fogazat betegségei
    • A fogazat rendellenességei
    • Rendellenes helyzetű és impactalt fogak
    • A fogak abrasiója
    • Fogszuvasodás
    • A fogágy betegségei
    • A fogkő
    • Fogászati beavatkozások
  • chevron_right10. Az orrmelléküreg(ek) és a fül betegségei
    • Arcüreg- és homloküreg-gyulladás
    • Középfülgyulladás, csecsnyúlványgyulladás
    • A hallócsontok kóros elváltozásai
  • chevron_right11. Koponyasérülés és trepanáció
    • Az arckoponya sérülései
    • Az agykoponya sérülései
    • chevron_rightA trepanáció
      • A koponyalékelés elterjedtsége és gyakorisága
      • A jelképes trepanáció
      • Koponyalékelés műtéti technikája
      • A koponyalékelések gyógyulása
      • A trepanáció célja
  • chevron_right12. A koponya alakváltozásai
    • A varratok csontosodási zavarai és következményeik
    • Betegségek okozta alakváltozások
    • Hydrocephalus
    • chevron_rightA koponyatorzítás
      • A koponyatorzítás elterjedtsége és gyakorisága
      • A koponyatorzítás módszerei
      • Kóros elváltozások torzított koponyákon A torzítás következményei
  • chevron_right13. A belbetegségek paleopathologiája
    • chevron_rightAz arteriosclerosis gyakorisága és lokalizációja múmiákban
      • Az arteriosclerosis paleopathologiai képe
      • A szívinfarktus és más szívbetegségek
      • Az arteriosclerosis következményei
      • Vese- és urogenitális betegségek
      • Tüdőbetegségek
      • Emésztőrendszeri betegségek
  • chevron_right14. A fertőző betegségek paleopathologiája
    • A tuberculosis paleopathologiája
    • A lepra őskórtana
    • A treponematosisok paleopathologiája
    • A syphilis (lues) paleopathologiája
    • A brucellosis paleopathologiája
    • A malária őskórtana
    • A heveny fertőző betegségek paleopathologiája
    • A parazitás (féreg-) betegségek paleopathologiája
  • chevron_right15. Táplálkozási zavarok
    • A táplálkozási zavarok indikátorai
    • Vitaminhiányos állapotok és következményeik
    • Az alimentaris mérgezések
  • chevron_right16. Anyagcsere- és endokrin betegségek
    • Az anyagcsere-betegségek
    • Vese-, húgyhólyag- és epekövek
    • Az endokrin betegségek
  • chevron_right17. A vérképző rendszer betegségei
    • Az anaemiák
    • A fokozott vérképzéssel járó belszervi betegségek
    • A leukaemiák
  • chevron_right18. A haj és a szőrzet betegsége
    • A haj (szőr) szerkezete
    • A haj (szőr) eltéréseiből kikövetkeztethető kórképek
    • A haj és szőr betegségei
    • A tetvesség
  • chevron_right19. A betegségek kora, eredete és gyakorisága
    • Az óvilági és az újvilági fertőző betegségek
    • Vírusok okozta betegségek
    • A baktériumok okozta betegségek
    • Rickettsiák okozta kórképek
    • A protozoonok okozta betegségek
    • Gombás megbetegedések
    • A nem fertőző mozgásszervi betegségek eredete
    • Környezetszennyezés, környezeti ártalmak
    • Foglalkozási ártalmak paleopathologiája
  • chevron_right20. Műtéti beavatkozások (a koponyalékelésen kívül)
    • Az amputáció
• Irodalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//