Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei


Radiológiai vizsgálatok

Röviddel az X-sugarak felfedezése után a rtg-vizsgálat bevonult a paleopathologiába is (König 1896), ám csak napjainkban értünk el odáig, hogy egy-egy érdekesebb leletről rtg-felvétel is készül.
A képalkotó (rtg, CT, MRI stb.) eljárások nagy előnye, hogy a lelet megbontása nélkül számos új információt adnak. A ma már féltve őrzött múmiák kóros eltéréseinek tanulmányozására gyakran az egyetlen lehetőség a radiológiai vizsgálat, amely nem károsítja a leletet, korlátlanul megismételhető, igen jól dokumentálható. Hazánkban Regöly-Mérei (1962) válogatott anyagról készített rtg-képet. Antal és Marcsik (1982) a technikai problémákkal foglalkoztak, Antal és Annus (1984) honfoglalás kori leletek radiológiai eltéréseiről számoltak be. Luzsa és mtsai (1988) a székesfehérvári Árpádkori királyi temetkezések csontanyagáról közöltek tanulmányt, Endes és Varga (1988) múmiák radiológiai megfigyelésének eredményeit ismertették. Mindezek ellenére azt kell mondanunk, hogy hazánkban a paleoradiológia nem vált mindennapos eljárássá.

Paleopathologia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave