Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

A computertomográfia (CT) szerepe a paleopathologiában

A CT az elmúlt 20–25 évben terjedt el az orvosi diagnosztikában, s alig évtizede kezdik alkalmazni a paleopathologiában, újabban nem csak az emberi, hanem a régészeti leletek (kerámiák, dobok stb.) belső szerkezetének megismerésére is (Peters és mtsai 1986). A CT egyaránt alkalmas a lágyrészeken és csontleleteken csaknem tetszőleges síkokban történő képalkotásra és háromdimenziós rekonstrukcióra (Marx és D’Auria 1988, Künzel és mtsai 1993). Felbontóképessége jóval nagyobb mint a hagyományos rtg-é, 0,5 cm átmérőjű lágyrészt, vagy 1–2 mm körüli csontelváltozást feltüntet (Hodler és mtsai 1990). CT-vel mérhető a csontsűrűség, a lágyrészek sugárelnyelő képessége, aminek az intraossealis elváltozások (felritkulás, scleroticus gócok), valamint a múmiák lágyrészeiben kimutatható meszesedések, hegesedések kórismézésében van jelentősége. A számítógépes rétegvizsgálat költséges, az orvosi diagnosztikai készülékeknek szinte minden kapacitását a betegek kötik le, ezért érthető, hogy paleopathologiai anyag elemzésére ritkán kerül sor. Tudomásunk szerint hazánkban elsőként készítettünk CT-felvételeket egy 10–12. századi mongol nő maxillatumoráról. A közelmúltban a kaposvári Pannon Agrártudományi Egyetem CT laboratóriuma kapcsolódott be a váci múmiák vizsgálatába.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero