Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

A lelet korának megállapítása

A leletek kora régészeti, fizikai, kémiai és biológiai módszerekkel határozható meg. A régészeti és fizikai (radiokarbon meghatározás) eljárások – akár címszó szerinti – felsorolása nem feladatunk. A vegyi és fiziko-kémiai methodusok közül néhányat napjainkban is gyakorolnak.

A fluoreszcencia vizsgálatkor a femur keresztmetszetét analitikai kvarclámpával világítják meg, azonnal jelentkezik a csont autofluoreszcenciája, amelynek színe a lelet származási kora szerint változik. A friss (bonctermi) csont vöröses-ibolya, a 2–300 éves kékes, az 1800–1900 éves fehér fluoreszcenciát mutat. Egyszerűsége ellenére is megfelelő pontosságú kormeghatározást tesz lehetővé, a 4000–5000 évnél fiatalabb leleteken. Nem használható a hamvasztásos maradványok korának megállapítására, ugyanis a hő hatására olyan molekuláris átrendeződések keletkeznek, amelyek megváltoztatják vagy megszüntetik a csontok autofluoreszcenciáját.

Az indol-fenol reakció a 200–1200, a níluskék próba az 1400–6000 év közötti leletek kormeghatározására használható. A két eljárást többnyire együtt használták, de ma már csak történeti érdekességgel bírnak.

Az össznitrogén-tartalom meghatározása az előbbieknél pontosabb eredményeket ad, mert a csontok nitrogén tartalma viszonylag állandó és időarányosan, folyamatosan csökken, a 200–300 éves csontokban 3,64–3,7, az 1200 évesekben 1,4–1,45, a 4000 évesekben 0,9%, a nemtől és halálozási kortól függetlenül. Az aminosavak racemizációjának vizsgálatát pár évtizede vezették be. Az eljárás alapja az a felismerés, hogy az élő állati szervezetek fehérjéi kizárólag olyan aminosavakból épülnek fel, amelyeknek a vizes oldata a fényt balra forgatja (l-aminosav). A halál után röviddel megindul az aminosavak molekuláris átrendeződése (racemizációja), ami által jobbraforgatókká (d-aminosav) válnak. A változás időarányos, minél régebbi a maradvány, annál magasabb a fehérjéiben a d-aminosavak mennyisége és aránya. A racemizációs vizsgálatok nem alkalmasak rövid fekvési idejű (100–300 éves) leletek kormeghatá rozására, de kiválóan használható 1000–150000 éves régészeti anyagokon (Pääbo 1985).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero