Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei


A fehérjék és aminosavak vizsgálata

A kollagénfehérje évmilliókon keresztül fennmarad (Ho 1967), az aminosav összetételéből és hidroxilációjából megállapítható a kollagén minősége és szupramolekuláris szerkezete. A hidroxilálásához olyan enzimek szükségesek, amelyeknek cofaktora a vas és a C-vitamin. Ha a szervezetben vas és/vagy C-vitaminhiány volt, akkor az évezredek múltán is bizonyítható a csontkollagén hidroxilációs zavarából. (von Endt és Ortner 1982).
A haemoglobinopathiákban a hemoglobin fehérje-része megváltozik. Az S-hemoglobin a csontokban fennmarad, kimutatásával bizonyítható a vizsgált személy sarlósejtes vérszegénysége. A hemoglobin-molekula fragmentjeinek aránya, fiziológiás, vagy kóros volta Ascensi és mtsai (1985 és 1988) eljárásával állapítható meg.
Az immunglobulinok a vérben és szövetekben (nyirokszövet, csontvelő stb.) állandóan jelenlévő fehérjék. Több alosztályuk közül az Ig A, Ig G, IqM és Ig E jelzésűeknek van gyakorlati jelentősége. Szerencsés esetben a csontokból kivonhatók és immunelektroforézissel vagy ELISA technikával azonosíthatók és mennyiségük meghatározható (Cattaneo és mtsai 1994).

Paleopathologia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave