Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

A HLA csoportrendszer

Nem csak a vörösvértestek, hanem a fehérvérsejtek is hordoznak specifikus csoport-tulajdonságokat, ezt nevezik HLA (human leucocyte antigen) rendszernek. A HLA antigéneknek négy osztályát az A, B, C, és D (vagy DR) különítették el. Valamennyi főcsoporton belül számos antigén ismeretes, ezeket a csoportjel mellett számokkal és betűkkel jelölik. Egy személyben azonos osztályon belül is többféle antigén fordul elő. Bár valamennyi ép és kóros (daganat) szövet tartalmaz HLA antigéneket, a csontmaradványokból eddig nem tudták kimutatni. Stastny (1974) a prekolumbián múmiák, Hansen és Gurter (1983) eszkimó és egyiptomi múmiák HLA tulajdonságait ismertették.

A HLA-tulajdonságok nagy változatossága számos antropológiai, genetikai összefüggést világíthat meg. Egyes antigének az europid (fehér) rasszban szinte sohasem fordulnak elő, viszont gyakoriak a negridekben. Vannak, akik a HLA antigénrendszer különbségeivel magyarázzák a fehér és néger személyek eltérő kötőszöveti rendszerét (Mennen 1986). A HLA-tulajdonságok és a betegségek között is összefüggés tapasztalható. Napjainkban kb. négyszáz kórkép és a HLArendszer kapcsolata ismert, ami néha annyira kifejezett, hogy pl. a HLA B27 antigénhordozó személyekről születésükkor 90%-os valószínűséggel megmondható, hogy Bechterew-kórban fognak megbetegedni. A HLA-antigének őskórtani vizsgálatának a kezdetén vagyunk, remélhetőleg a jövőben többször és nemcsak múmiákon kerülhet sorra.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero