Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei


Az anorganikus alkotórészek vizsgálata

Az emberi szervezet a fő alkotókon (szén, nitrogén, hidrogén, oxigén, kén, foszfor, kalcium) kívül számos más elemet is tartalmaz. Egy részük elengedhetetlen az élettani folyamatokhoz (vas, réz, cink, mangán, kobalt, jód, szelén, nikkel, nátrium, kálium, klór, fluor, magnézium, stb.), mások (alumínium, [nem radioaktív] stroncium, szilícium, bór, stb.) a szervezetbe jutva sem élettani, sem mérgező hatást nem fejtenek ki. A higany, ólom, kadmium, arzén alacsony koncentrációban is toxikus. Az anorganikus anyagok mennyiségi meg határozására több módszer (láng-fotometria, neutron-aktiválás, atom-abszorpció mérése, elektronmikroszkópos mikroszonda stb.) szolgál, ám valamennyi elem minőségi és mennyiségi kimutatására sem technikai, sem anyagi lehetőség nincsen. Bizonytalansági tényező a diagenesis, amelynek során a talajból bizonyos elemek bejuthatnak a maradványokba (vas, réz stb.), vagy azokból belemosódnak a talajba. Az ólom, higany, ezüst, stroncium nem vesznek részt a diagenesisben (Aufderheide 1989), ezért többnyire ezek mérésére törekednek.

Paleopathologia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave