Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

A kövek vizsgálata

Nemcsak az üreges szervekben (vesemedence, epehólyag stb.) hanem bárhol képződhetnek meszes képletek. Nincsenek „tiszta”, azaz csak egyfajta anyagból felépülő kövek, de gyakran előfordul, hogy azonos alkotórész képezi a kő tömegének 70–90%-át. Elnevezésük a keletkezési helyük szerint történik: vesekő, húgyhólyagkő, epekő, fogkő, nyálkő stb. Az azonos helyen kialakultakat jellemző, vagy többségi alkotójuk szerint osztályozzuk, beszélünk húgysav, oxalát, foszfát stb. vesekövekről, koleszterin, bilirubin, epekövekről. A képződésük lassú folyamat, a kő többnyire szabad szemmel is láthatóan réteges szerkezetű, előfordul, hogy azok kémiai összetétele eltérő. Magjuk gyulladásos izzadmányt, baktériumokat, olykor féregrészeket tartalmaz.

A kémiai és/vagy morfológiai vizsgálatok során a kövek károsodhatnak, vagy megsemmisülhetnek, ezért a ritka leleteket elvétve analizálják. Eltekintve a bőségesen rendelkezésre álló fogkövektől, a vese-, húgyhólyag- és epekövekből is érdemes pár mm3-nyi darabkát feláldozni vegyvizsgálatokra. A főbb komponensek (kalciumkarbonát és foszfát, húgysav, oxalát stb.) minőségi kimutatása igen egyszerű, mennyiségük megállapítására ritkán van szükség. Polármikroszkóppal a kristálystruktúra felderíthető, ennek ismerete lényeges, mert a tapasztalatok szerint struvit és whitlockit csak lúgos, más kristályok kizárólag savanyú vizeletből képződnek, olyankor amikor meghatározott baktérium okozza a vesemedence gyulladását. Az epekövek kristálytani elemzése főként a koleszterin azonosítását szolgálja. Pásztázó elektronmikroszkóppal a finom szerkezet, a konzerválódott kórokozók, sejtes elemek stb. vizsgálhatók.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero