Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

A növények és állatok keltette elváltozások

A talajlakó növények és állatok a pseudopathologiás csontelváltozások széles skáláját hozhatják létre. A gyökerek nyomása kóros barázdákra emlékeztető benyomatot képez, terjedelmesebb gyökérzet a koponya varratainak diasztázisát eredményezheti.

Apró rágcsálók és rovarok egyaránt kimarhatják a felszínt. Lortet (1907) syphilises csontelváltozásnak vélte egy fiatal egyiptomi férfi koponyáján fellelhető egyenetlenségeket, amiről később bebizonyosodott, hogy rágcsálók okozták (Smith 1908). A talajlakó rovarok, légyálcák stb. gyakran hoznak létre pseudopathologiás eltéréseket, járataik, erosiojuk jóval nagyobb méretű, mint a gombák által kialakítottak. A vázleletekben ritkán akadunk rovarokra, sokkal inkább fellelhetők ereklyékben és múmiákban. Az arthropodák penetráló képessége jelentős, nem szabad meglepődni, ha a (múmia) csontok velőüregében is találkozunk maradványaikkal. Az ízeltlábúak részecskéinek felismerése nem jelent gondot, annál ritkábban sikerül fajmeghatározásuk. A gyűjteményekben tárolt csontokon és fogakon is okoznak pseudopathologiás eltéréseket élőlények (Pavan és mtsai 1999).

A szaprofita gombák csontkárosító hatását a múlt század végén Roux (1887) ismerte fel, azóta sok, rendszertanilag különböző mycetáról (Zygomyceták, Ascomyceták stb.) és algáról derült ki, hogy enzimeikkel és anyagcsere-termékeikkel idéznek elő álpathologiás eltéréseket (Rühli és mtsa 2000). A csontkéregben másodlagos, a Havers csatornákat utánzó járatokat képez a gombafonalak növekedése. A csontokat átszövő gombák és baktériumok kimutatása nagy nehézségekbe ütközhet (Dore és mtsai 2001). A talajlakó gombák egy része tetraciklin-szerű anyagot termel. Ez a kelátképző molekula reakcióba lép a csontszövettel és a gerendák, csatornák felületén fluoreszcenciát okoz. Az ásatag csontok tetraciklin fluoreszcenciáját Bassest és mtsai (1980) fedezték fel és úgy gondolták, hogy a Kr. u. első században élt lakosság táplálékával fogyaszthatott nagyobb mennyiségű tetraciklint, s emiatt jelölődtek meg csontjaik. (A tetraciklint kiterjedten használják a csontpathologiai kutatásokban, ugyanis az osteoidhoz kötődve igen jól jelzi a csontosodási és mineralizációs folyamatot). A szerzők azt is feltételezték, hogy a tetraciklin antibiotikus hatásának köszönhetően fordult elő kevés fertőzéses megbetegedés a nubiai populációban. Teóriájukat Pieperbrink és mtsainak (1983) utánvizsgálatai döntötték meg, akik kimutatták, hogy a talajlakó gombák anyagcsere-termékei tehetők felelőssé az ásatag csontok tetránfluoreszcenciájáért.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero