Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

6. A paleopathologia kórisme lehetőségei és határai

A paleopathologiai diagnosztika sokkal több nehézséggel jár és több tévedési lehetőséget rejt magában, mint a kortárs kórismézés. Az élettani tünetek (láz, közérzet, laboratóriumi eltérések, hallgatózási lelet stb.) hiányoznak, azokra legfeljebb visszakövetkeztetni lehet. A kórokozók (egyes kivételes esetektől eltekintve) nem mutathatók ki. A szervezet sejtes védőreakciója, a specifikus szöveti reakciók (pl. tbc., brucellosis, lepra) esetén, a kóros sejtburjánzások, mikroszkóposan sem láthatók. Nem ismerjük a szervezet védettségi körülményeit, az immunológiai válaszreakciókat, a betegség időbeli lefolyását, az esetleges relapsusokat. Mindezekhez járul, hogy a fosszilizáció és a kései postmortalis elváltozások felismerhetetlenné tehetnek, vagy utánozhatnak kórjelző eltéréseket. A gyorsan lezajló, napok vagy hetek alatt halálhoz vezető heveny betegségek nem hagynak nyomot a csontokon, a lágyrészeken bekövetkező jellegzetességek mumifikálódott tetemeken is ritkán állapíthatók meg. A rossz megtartású, töredékes gyermeki vázanyagon olykor a markáns eltérések (C-vitaminhiány, angolkór, veleszületett syphilis stb.) sem, máskor csak a végállapot (bénulás, csontritkulás stb.) konstatálható, de etiológiája nem deríthető ki.

Az őskórtani diagnózis elsősorban a csontok és/vagy lágyrészek alaki és szerkezeti változásainak felismerésén alapul. Viszonylag kevés az olyan kórjelző értékű morfológiai kép, amely csak egyetlen betegségre jellemző. Gyakran kényszerülünk ún. „kizárásos” diagnózisra, amikor valamennyi (nemcsak pathologiás) körülmény figyelembevételével mondunk kórismét.:

Néhány betegség életkorhoz kötött (a myeloma multiplex gyermeken nem fordul elő, a haematogén csontvelőgyulladás pedig a gyermekkor betegsége).
Figyelembe vesszük a megjelenési helyet (a brucellosis a csigolyákon, a syphilis a koponya és végtagcsontokon idéz elő leggyakrabban eltérést).
Az elváltozás egyszeri, vagy multiplex megjelenését.
A kóros eltérés közvetlen következményeit (a gennyes csontgyulladás sipolyokat, sequestereket képez, syphilises ostitisben ilyenek nem fordulnak elő).
A kései, vagy közvetett konzekvenciákat (rachitis gyermekekben a végtagcsontok görbületét, felnőtteken a D-vitaminhiány főként a medencecsontok elváltozását eredményezi).
A csontelváltozás környezetében észlelhető kísérőjelenségeket (sclerosis, vagy felritkulás).

Mindezek mérlegelésével is a régebbi korok betegségeinek csak töredékét tudjuk bizonyítani. A módszerek tökéletesedésével bővült ugyan a felismerhetők köre, ennek ellenére számtalan betegséget nem tudunk pontosan megállapítani. Az sem ritka, hogy ugyanazon egyén csontjain többféle kóros eltérés diagnosztizálható és nem mindig mondható meg, van-e közöttük oki összefüggés?

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero