Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

A csontok és ízületek betegségeinek kórismézése

A fejlődési rendellenességek nem gyakoriak, felismerésük általában nem igényel műszeres vizsgálatot. Az élettel összeegyezhetetlen anomáliákkal vagy halva születnek, vagy újszülöttként elpusztulnak, vázanyaguk elenyészik. A viszonylag leggyakoribb (veleszületett) csontképzési rendellenességek, az achondroplasia és az osteogenesis imperfecta rtg- és kórszövettani vizsgálattal differenciálhatók. A csontok, ízületek sérülései és megbetegedéseinek többsége viszonylag könynyen kórismézhető. A legnagyobb gond az élőben keletkezett, de halálos kimenetelű és a postmortális sérülések elkülönítése, ami komoly nehézségekbe ütközhet. Amikor a sérült 1-2 héttel a trauma után hunyt el, fellelhetjük a csontgyógyulás kezdeti jeleit, ha ennél rövidebb idővel élte túl, csak kivételes esetben állapítható meg az intravitális sérülés. A csontgyógyulás mértéke, a csontheg minősége, a tengelyeltérés, az esetleges álízület-képződés, a csonttöréshez társult gennyedés módot adhat a sérülés okának, körülményeinek, a gyógykezelés módjainak kiderítésére. A fogszuvasodás és a következményes gyökértályog, a csigolyák összecsontosodása stb. alig jelentenek diagnosztikus problémát. Nem mondható el ugyanez az ízületek idült elváltozásairól, amelyekről nem mindig állapítható meg, hogy gyulladásos vagy egyéb eredetű?

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero