Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

A csontokon „nyomot hagyó” kórképek

A lágyrészekben zajló kórfolyamatok tekintélyes része a csontokon is létrehoz károsodást. Némely idült fertőző kór, olyan jellegzetes morfológiai el téréseket okozhat, amelyekből nagy valószínűséggel visszakövetkeztethetünk az alapbetegségre. A gümőkóros csigolya-összeroppanás, a lepra és a veleszületett syphilis egyes csontelváltozásai pathognómikusak lehetnek. A csontból kiinduló rosszindulatú daganatok és a belszervi tumorok csontáttétei között gyakran részletes szövettani és elektronmikroszkópos vizsgálattal sem lehet különbséget tenni. Más esetekben maga a csont nem vesz részt a kóros folyamatban, de az érintkező lágyrész-elváltozás körülírt csontkárosodáshoz vezet. A függőér syphilises tágulata (aorta aneurysma) a gerincen hagy nyomot, a csontcsatornákban futó erek aneurysmája kitágítja azokat. Az orrmelléküregek és középfül gyulladása tulajdonképpen a nyálkahártyában zajlik, azonban a lobosodás keltette izgalom a melléküregek falának periostitisét, a csontos fal megvastagodását, a csecsnyúlvány üregeinek elzáródását okozza. A töröknyereg és az abban elhelyezkedő agyfüggelék méretei szűk határok között váltakoznak. A hypophysisből kiinduló jóindulatú daganat esetén a sella ürege tíz-húszszorosára megnő. Ezekből az indirekt jelekből már biztonsággal diagnosztizálható a lágyrészek betegsége (tumora). A mérgező anyagok egy része a csontokban lerakódik és/vagy felhalmozódik, mennyiségük évezredek múltán sem változik. A gombák toxinjai mikroszkópos vagy szubmikroszkópos csonteltérést eredményeznek, a következmények egy része a csontok alapos vizsgálatával megállapítható.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero