Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

A csontokon felismerhető állapotok és szokások

A csontok szerkezete, mérete a funkciónak megfelelően változik. A sokat gyaloglókon, futókon az íntapadási helyeken csontburjánzás (enthesopathia) alakul ki. Ezzel éppen ellentétes jelenség, amikor a bénult, vagy más okból kevéssé használt testrész csontjai elsorvadnak, s ha a paralysis a növekedés befejezése előtt lép fel, akkor hosszméretükben is tetemesen elmaradnak az éptől. Az erősebben igénybe vett végtag csontjai robusztusabbak, mint az ellenoldaliak, ebből biztonsággal megmondható, hogy a vizsgált személy jobb, vagy balkezes, esetleg foglalkozására lehet következtetni. A vállöv és a medenceöv csontjainak analizálásával a mankó és egyéb segédeszközök használata valószínűsíthető (Belcastro és mtsa 2000).

Ősidőktől fogva szinte napjainkig gyakorolták az emberi test bizonyos részeinek mesterséges alakítását. A legkiterjedtebben végzett koponyatorzítások mellett, a fogak „dekorálása”, a kínaiak körében a női lábelkötés és még sok egyéb testrész módosítása történt. Számos nép (elsősorban a nők), a nehéz terhet a fején viseli, ami az alsó nyaki és a háti csigolyák súlyos károsodását eredményezi. Az eszkimók között ötvenszer gyakrabban fordul elő a spondylolysis, mint az európai vagy észak-amerikai lakosokon, amit a kajakban felvett kényszertesttartásban végzett evezés következményének tartanak.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero