Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

2. A paleopathologia forrásai

Az emberi maradványok, a különböző módon fennmaradt tetemek vagy testrészek a legfontosabbak, a legtöbb információt adhatják a régmúlt korok betegségeiről, kórokozóiról, táplálkozási és egyéb szokásairól. A teljes test ritkán marad meg, a korábban vizsgált múmiák száma tizenötezer körülire tehető. Nagyjából ugyanennyi múmia lehet a gyűjteményekben, többé-kevésbé bolygatatlanul, s nem vonhatók be részletes vizsgálatba. Stenn (1981) a világon fellelhető, valamennyi korból származó múmiák számát 50 000-re becsüli. Úgy tűnik a fellelt múmiák száma egyre gyarapszik, az egyiptomi Bahariya Oázisban 1996-ban fedezték fel és 1999-ben kezdődtek meg azok az ásatások, amelyek az Arany Múmiák Völgyében, 2,5 négyzetkilométernyi temetőben több mint 10 000 múmia feltárását sejtetik (Hawass 2000, El-Gindi 2001). Bár a múmiák fontos megállapításokat tesznek lehetővé, ritkaságuk miatt kisebb jelentőségűek, mint a csontvázak. Vessük össze: világszerte összesen pár tízezer múmia lehet, ezzel szemben csak hazánkban sok tízezer, esetleg százezernél is több hiteles csontvázat őriznek múzeumaink. A vázanyag értékét nemcsak hatalmas tömegük adja, hanem az, hogy a lágyrészek betegségei, táplálkozás stb. is nyomot hagynak a csontokon. Más emberi maradványok (szőrzet, kövek) és az indirekt maradványok (ujjlenyomat) ritkák, de alkalmasint fontosak lehetnek.

A paleopathologiával foglalkozók egy része csak az emberi maradványokat ismeri el forrásértékűnek és elzárkózik egyéb vizsgálati anyagoktól. Nem értünk egyet ezzel a felfogással, a megfelelő kritikával végzett értékelés lehetővé teszi, hogy a képzőművészeti alkotásokat is besoroljuk a paleopathologia másodlagos forrásai közé. Bizonyos alkati sajátosságok, egyes kórképek, a fogyatékosságok korrigálására készült eszközök (művégtag) szinte kizárólag képzőművészeti tárgyakon fedezhetők fel. Az irodalmi művek harmadlagos forrásnak tekinthetők, ezek részletezése meghaladná könyvem keretét.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero