Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

Csontsorvadással járó kórképek

A csontozat az élet folyamán állandóan megújul, felépítését az osteoblastsejtek, lebontását az osteoclastok végzik, arányukat számos tényező befolyásolja. A rendszeres terhelés a csontépítést, az inaktivitás a csontbontást juttatja túlsúlyra, a hormonális miliő, a táplálkozás, a vérképzés mértéke és nem utolsó sorban az életkor is befolyásolja megújulásukat. Csontatrophiában a lebontás lehet normális ütemű, vagy fokozott, az újjáképzés viszont mindig csökkent. A kiváltó októl függetlenül előbb a szivacsos állomány károsodik, a gerendázat elvékonyodik, megritkul, a trabeculák közötti összeköttetések gyérülnek, a velőüreg kitágul, később a csontkéreg is elkeskenyedik, kalciumtartalma csökken. Mikroszkóposan a spongiosa és a corticalis mennyiségi változása állapítható meg, de a kollagénstruktúra szabályos. A sorvadás mértékétől függően mikroarchitekturális változások következnek be, a biomechanikai tulajdonságai megváltoznak.

Az inaktivitásos csontsorvadás a „használaton kívüli” (pl. bénult végtag) csontokon jön létre. A csontok karcsúak, többé-kevésbé megrövidültek, a csontkéreg és szivacsos állomány egyaránt sorvadt, főként akkor ha az inaktivitás a gyermekkortól fennáll. A mozgatóideg sérülése, bénulást okozó fertőzőbetegség (gyermekparalízis), a központi idegrendszer kórképei egyaránt előidézhetik. A csontatrophiát a páros csontok összehasonlító vizsgálatával egyszerű kimutatni, azonban nem mindig mondható meg, hogy milyen eredetű az inaktivitás. Gondot okozhat a gracilis csontozat és az atrophia elkülönítése. Ilyenkor a csontok osteodenzitometriája, a szivacsos állomány architekturális megfigyelése lehet segítségünkre. A csonttörés után gyakran keletkezik körülirt atrophia, amely a konszolidáció után rövidebbhosszabb idővel meggyógyulhat.

A compressios csontatrophia akkor jön létre, ha a csont, vagy annak egy része huzamosan nyomás alá kerül. A kóros területen bemélyedés, elvékonyodás, akár átlyukadás, széleinél csontfelrakódás (osteophyta-képződés) keletkezhet. Nyomásos sorvadást hoz létre a csontcsatornában futó ér aneurysmája. Olykor nem is az érfal tényleges károsodásából, hanem a csontelváltozásból lehet megállapítani az értágulatot (Moodie 1923). A koponyaűri fokozott nyomás mély érbarázdákat alakít ki a boltozat csontjain, amiből az intracranialis kóros viszonyokra lehet következtetni (Józsa és Pap 1992).

Az agyfüggelék daganatai a töröknyereg sorvadásos tágulatát, gyakran a sella alaplemezének átlyukadását eredményezik. A pásztornépek (rossz) szokása, hogy órákon, félnapokon keresztül guggolnak, lábtartásuk a felső és alsó ugróízület csontjain jellegzetes compressios atrophiát alakít ki.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero