Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

Forestier betegség (DISH)

Önálló entitásként Forestier és Rotes-Querol (1950) írták le, elválasztva a spondylarthrosistól és Bechterew kórtól. Később nevezték el Forestier betegségnek (szinonimák: diffuz idiopathias skeletalis hyperostosis=DISH, spondylosis hyperostotica, hyperostosis ankylotisans). A DISH incidenciája kortárs populációban 2–13%, cukorbetegeken 13–49% (Horváth és Forgács 1984). A férfi/nő arány 4:1 és 10:1 közötti, incidenciája az életkorral emelkedik. Bár Forestier és mtsa (1950) azt gondolták, hogy a DISH az idős kor betegsége, kiderült, hogy fiatalokon is előfordul (Oláh 1995). Legérintettebb a gerinc, azonban kialakulhat a koponya, medence és végtagcsontokon is. A pathologiai és röntgenkép sokkal ijesztőbbnek és súlyosabbnak látszik, mint a beteg panaszai. A hosszú elülső szalagban a csigolyatest elülső (esetleg oldalsó) részein és a costo-vertebrális ízületben ossificatio lép fel (43. ábra, 44. ábra), több csigolya ventrális része összecsontosodik, de sem a porckorong, sem a kisízületek nem károsodnak. A folyamat ráterjedhet a hátsó hosszú szalagra, ilyenkor a gerinccsatorna szűkületét eredményezheti. Szövettani és elektronmikroszkópos vizsgálataink szerint a hosszú szalagban képződő fonatos szerkezetű csont, bonyolult hálózatában a cranio-caudalis irányú növedékek dominálnak. Ásatag anyagban 3–13% közötti gyakoriságot említenek (Cruzéby és mtsai 1986, Vidal 2000), a legmagasabb, 25%-os incidenciát a pima indiánok vázain találták (Cruzéby 1989). Pálfi és mtsai (1996) honfoglalás kori temető anyagában 5%-ban, munkacsoportunk négy, 10–13. századi temető (Tiszafüred-Nagykederföldek, Budapest Timur utca, Karos-Eperjesszög, Vörs-Papkert) 281 felnőtt (rekonstruálható) gerincén 7,5%-ban látta. A háti és a lumbális gerinc-szakaszt érinti, a nyaki részen kivételesen jelentkezik. Sokan – helytelenül – Forestier-betegségben is enthesopathiáról, esetleg diffuz enthesopathiáról beszélnek. Szükségesnek tartom a mechanikus enthesopathia és a DISH megkülönböztetését, amelyek etiológiájukban, radiológiai és szövettani képükben eltérőek.
 
38. ábra. Az enthesopathias területen sűrű, vaskos csontgerendázat ábrázolódik. 20× nagyítás a) Ép íntapadási részlet trabeculái b) Az enthesopathiás területen vaskos, egy irányba rendezett gerendázat látható
 
39. ábra. Az enthesopathiás terület áttekintő elektronmikroszkópos képén változó nagyságú csonttarajok ábrázolódnak. SEM 40× nagyítás
 
40. ábra. A csonttaraj felületén néhol még felismerhető a porcmaradvány (nyíl). SEM 400× nagyítás
 
41. ábra. A csontkinövések csúcsán elhelyezkedő pórusokba insertálódtak az ínrostok. SEM 450× nagyítás
 
42. ábra. Az izomtapadási területen, a femur hátsó felszínén vaskos csonttaraj-elváltozás képződött, un. lovaglóizom
 
43. ábra. a) Forestier-kóros csigolya-összenövések kizárólag az elülső régiót érintik, a kisízületek (nyíl) szabadok. 10–13. század, senilis korú férfi b) A csigolyatestek, a discusok nagy része és az intervertebralis kisízületek is összecsontosodnak (nyíl) Bechterew-kórban. 10–12. század, 30–40 éves férfi
 
44. ábra. Az elcsontosodott szalagban fonatos csontszövet keletkezett. Sztereomikroszkópos felvétel. 5× nagyítás
Paleopathologia

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

OrvostudománySemmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave