Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

A primer csonttumorok

A jóindulatú elsődleges csonttumorok közül az osteoma, osteochondroma, osteoid-osteoma és esetleg az osteoclastoma ismerhető fel az ásatag anyagban. A fibroma, myxoma stb. elenyésznek, helyüket esetleg csontdefektus jelzi, de nem kórismézhetők [Józsa és Farkas 2004].
 
60. ábra. a) A rutinszerűen végzett rtg-vizsgálatkor „mellékleletként” talált körülirt, intraossealis elváltozás (nyíl) a tibiában. b) A felfűrészelt tibia distalis metaphysisében 8 mm átmérőjű csonttumor (nyíl) helyezkedett el. c) A jól körülhatárolt, elmeszesedett osteoid osteomát dús trabecularis csonthálózat veszi körül. Sztereómikroszkópos felvétel 20× nagyítás. 9–10. század, adultus férfi
61. ábra. A bal maxillából kiinduló, a csont és az egész arc deformitását eredményező tumor. Mongóliából (Najma Tolgoj) származó anyag. 10–11. század, maturus nő. a) Elölnézeti kép b) A daganat a koponyaalap felől
 
Az osteoma jól körülírt, éles határú növedék, amelyet érett csontszövet alkot, néha elefántcsonthoz hasonlóan tömör (osteoma eburnificans), átmérője pár mm-től 5–6 cm-ig terjedhet. Többnyire a koponyán látjuk, de combcsonton és tibiában is leírták (Pales 1930). Moodie (1923) az óperui koponyák hallójáratának 28,6% -án talált, Regöly-Mérei (1968) III. Béla királyunk koponyájában észlelt osteomát.
Az osteochondroma (exostosis) a felszínen, főként a hosszú csövescsontokon képződik, szivacsos és corticalis szövetet, csontvelőt, felszínén porcborítékot tartalmaz. A legősibb lelet a jávai H. erectus combcsontjának tumora. Szinte valamennyi nagyobb temető anyagában a femuron (59. ábra), tibián és humeruson láttunk kisebb osteochondromákat. Sawyer és mtsai (1988) prekolumbián mandibula szárán óriás osteochondromát találtak. Az exostosisok egy része poligénes öröklődésű, szabályszerű családi halmozódást mutat. Capasso (1985) három személyen azonos helyen talált exostosist a tibián, amiből arra következtetett, hogy egy család három tagjáról van szó.
Az osteoid osteoma mindig jól körülhatárolt, többnyire a csontkéregben, ritkábban a szivacsos állományban helyezkedik el. Jellegzetes rtg-képe alapján könnyen megállapítható a helyes kórisme. A tumort osteoid szövet burjánzása képezi, amely a későbbiekben elmeszesedhet, s ezzel a klinikai tünetek (erős fájdalom) is csökkennek. Saját észlelésünk a rutinszerű röntgenvizsgálataink melléklelete. A fiatal férfi jobb tibiajának distalis metaphysisében, a szivacsos állományban 8 mm átmérőjű (60. ábra), jól körülhatárolt elcsontosodott, homogén szerkezetű daganatot figyeltünk meg. Napjainkban az osteoid osteoma gyakori, az őskórtani anyagban alig néhány eset leírása található (Gladykowska – Rzeczycka 1982,1985, Wyhnanek 1971).
A fogeredetű tumorokat (odontoma, cementoma, ameloblastoma stb.) szintén a jóindulatú csontdaganatok közé számítják. Regöly-Mérei 1962-ben még azt írta, hogy ilyen tumort nem találtak ásatag anyagban. Azóta néhány esetet közöltek, de az ismert odontogén tumorok száma ma is 10 alatt van. A 10–12. századból való (Mongóliában előkerült) női koponyán 6x4 cm. nagyságú, a bal arcfelet deformáló tumort észleltünk. A rtg- és CT-vizsgálat a maxillát és a szájpadcsontot érintő, belsejében foltos felritkulást mutató elváltozást igazolt, amelyben fogmaradványok nem voltak (61. ábra, 62. ábra). A szövettani és elektronmikroszkópos vizsgálat cementomát (annak ossificaló variánsát) igazolta (63. ábra, 64. ábra).
 
62. ábra. a) A számítógépes rétegvizsgálat (CT) homloksíkú szeletén jól látszik, hogy a tumor a maxillára és a bal szájpadcsontra terjed ki b) A vízszintes rétegekben a tumorban cystás területek mutatkoznak, de fogmaradvány nem volt kimutatható
 
A rosszindulatú tumorok régészeti anyagban meglehetősen ritkák. Strouhal (1998) Közép-Európa hét országából (Németország, Lengyelország, Csehország, Magyarország, Svájc, Ausztria és Szlovákia) 44, Egyiptomból és Nubiából 59, Nagy-Britanniából 23 malignus daganatot tudott számba venni. Ezeknek kb. a fele csont eredetű, a többit áttétinek tartotta. Jelentős eltéréseket észlelt a tumorok hisztogenezisét illetően. Európában az összes eset fele myeloma multiplex, az afrikai anyagban viszont csak elvétve fordult elő primer csonttumor, abban a carcinoma dominált. Az osteosarcoma a leggyakoribb, többnyire a csöves csontok metaphysiséből kiinduló rosszindulatú csontdaganat. Makroszkóposan a corticalist destruáló, szabálytalan csontburjánzás látszik, amely sokszor a velőüreget is kitölti. Röntgenképen a csont felfújtsága, a corticalis elvékonyodása, kirágottsága, a tumor területében kóros szerkezetű csontstruktúra kialakulása, osteolyticus és osteoplasticus területek váltakozása figyelhető meg. A parossealis osteosarcomákban a csonttüskék és keskeny csontgerendák jellegzetes szövedéke a daganat felszínét „kefeszerűvé” teszi (65. ábra, 66. ábra, 67. ábra). Szövettanilag irreguláris trabeculak képződése jellemzi, amelyekben a kollagénszerkezet szabálytalan. A pásztázó elektronmikroszkópos képben a spiculak végén gömbszerű tumoros növedékek mutatkoznak. Bármely csontból és bármely életkorban kialakulhat, olykor több csont egyidejű elváltozása észlelhető (Aufderheide és mtsai 1997, Gladykowska-Rzeczycka 1997, MacCrudy 1923, Smith és Dawson 1924). A közelmúltban az egyik budapesti, 11–12. századi temető anyagában bukkantunk a tibia juxtacorticalis osteosarcomájára [Józsa és Fóthi 2003].
 
63. ábra. A tumorban az ossificaló cementomára jellegzetes tojásdad, vagy bunkószerű képződmények és ezeken belül kóros csontszerkezet és kollagén-váz mutatható ki a) HE festés 100×, b) Pikrosziriusz festés 400×, c) Ugyanazon terület polármikroszkópos képe. 400× nagyítás
64. ábra. a) Szabálytalan csontszerkezet a tumorban. b) és c) gömb, súlyzó, vagy ellipszoid alakú, képződmények a daganatban, amelyek mind az ép cementállományra, mind a cementomára jellegzetesek. SEM, a) 420×, b) 960×, c) 1280× nagyítás
 
65. ábra. Az oldalirányú rtg-felvételen jól látszik, hogy az osteoplasticus tumor elpusztította a tibia corticalisát, kitölti a velőüreget, a csont síkjából kifelé, a lágyrészek irányába burjánzik (nyíl).
 
Az ossificatiót nem, vagy csak csekély mértékben mutató malignus csonttumorok nem diagnosztizálhatók biztonsággal. A chondrosarcomák egy része több-kevesebb csontot is termel, ezek olykor felismerhetők (Schultz 1986), ám számos esetben csak a kiterjedt csontpusztulás regisztrálható.
Az Ewing sarcoma majdnem kizárólag a gyermekkor csontvelői eredetű malignus daganata, többnyire a hosszú csöves csontokból indul ki. A csont felpuffad, a corticalison kirágott szélű hiányok képződnek, ezek peremén esetleg csontképződés látszik (Löwen 1998). Az őskórtani irodalomban kevesebb, mint tíz esetleírás szerepel.
66. ábra. a) A daganat makroszkópos képe. b) tumor felszine gyrificalt, néhol spiculumokat tartalmaz. Sztereómikroszkópos felvétel 5× nagyítás c)–d) A csonttumor felületének sztereomikroszkópos képe 40× nagyítás
 
A myeloma multiplex (plasmocytoma) a csontvelői plasmasejtek tumora, az esetek 95%-ában 50 év fölöttiekben keletkezik. Jellegzetesen sok gócú, elsősorban a koponyatetőn, csigolyákon és medencén okoz élesszélű csonthiányt. A helyes diagnózist segíti, ha egyszerre több csont rtg-képén kerek, vagy ovális, éles szélű anyaghiányt találunk, amelyek körül endostealis, vagy periostealis felrakódás, scleroticus szegély nem képződött. Ezek a jelek segítségünkre lehetnek a daganatáttétektől való elkülönítésben. Az elváltozás széli részeiből az immunglobulinok kivonhatók, (s ha ez sikerrel jár), a tumor által termelt immunglobulin alapján megállapíthatjuk típusát, differenciálhatjuk a rákáttétektől (Cattaeno és mtsai 1994). Elsőként Ritschie és Warren (1932) ismerték fel a myeloma multiplexet, az eltelt hét évtizedben számos új esetet közöltek (Gladykowska-Rzeczyka 1997, Strouhal és mtsai 1996, Zink és mtsai 1999), hazánkban Nemeskéri és Harsányi (1959) írták le. Az Embertani Tár anyagában a hiányos váz koponyáján figyeltünk meg morfológiai eltérést, az immunológiai vizsgálat Ig Gtermelő plasmocytomát igazolt.
Paleopathologia

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

OrvostudománySemmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave