Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

Daganatszerű csontelváltozások

A klinikai és radiológiai orvostudományban használt megjelöléssel daganat-szerű csontelváltozások néven foglalják össze azokat a léziókat, amelyek tumort utánoznak, de egyéb eredetű és pathomechanizmusú kórképek. A tumorszerű képződményeket szövettanilag sem mindig könnyű elkülöníteni a valódi daganatoktól, paleopathologiai anyagban pedig szinte sohasem.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_456/#m1359palp_456 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_456/#m1359palp_456)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_456/#m1359palp_456)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

68. ábra. Élesszélű, osteolyticus csontdefectusok a koponyatetőn. 20–30 éves nő, 10–12. század

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_458/#m1359palp_458 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_458/#m1359palp_458)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_458/#m1359palp_458)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

69. ábra. Az 5–7 éves gyermek (10–12. század) bal homlokcsontján talált éles szélű csontelváltozás

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_460/#m1359palp_460 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_460/#m1359palp_460)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_460/#m1359palp_460)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

70. ábra. a) A 69. képen bemutatott csontdefektus alapján sűrű gerendázatú spongiosa b) A csontelváltozás peremén fonatos, scleroticus csontszerkezet figyelhető meg Sztereómikroszkópos felvétel a) 40×, b) 100× nagyítás

Daganatszerű léziók kialakulhatnak fejlődési zavar, csíraszóródás következtében, (csonton belüli synoviális cysták, ganglionok), lehetnek ismeretlen eredetű sarjadzások, amint a histiocytosis X néven összefoglalt három kórkép (Letterer-Siwe kór, Hand-Schüller-Christian kór és eosinophil granuloma), néha körülírt csontosodási defectus (fibrosis cystica localisata, fibroma non ossificans) utánozza a daganatot. A röntgen- és CT-képen felritkulás, vagy cystaképződés, környezetében scleroticus szegély, periostealis felrakódás észlelhető, a hisztológiai vizsgálat nem ad támpontot. A paleopathologusnak az életkor, a lokalizáció, másodlagos csontelváltozások, a finom rtg-jelek alapján kell állást foglalnia, de a diagnózis így is bizonytalan. Esetünk: az 5–7 éves gyermek, akinek bal homlokcsontján, a torus supraorbitalis fölött ovális, 35x30 mm átmérőjű defektus látszott (69. ábra, 70. ábra). A felső peremen 1–2 mm magasságú sarkantyú-képződés, alsó szélénél a csontfelület sima. A rtg-felvételen élesszélű, alapján scleroticus, a lamina externára és diploera kiterjedő csonthiány, a mikroszkópos képben a széleken apró csontüregek, a diploe szerkezeti átépülése, az állomány tömörülése mutatkozott. Legmélyebb pontján, az orbitához közelebb eső területen a lamina internán 2x1 és 4x1 mm-es élesszélü perforációs nyílások, környezetükben vaskos, fonatos csontképződéssel. Az intracranialis oldalon eltérés nem volt. A radiológiai és mikromorfológiai kép alapján az epidermoid cysta, a haemangioma (Capasso és mtsai 1991, Gladykowska-Rzeczycka 1982), és osteoclastoma (Köhler és Zimmer 1982) lehetősége elvethető, ám igen hasonló Strouhal (1976/77) eseteihez, akiken a homlok és falcsonton ugyanilyen képet észlelt, mindkettőt Hand-Schüller-Christian kórnak tartotta. Diagnosisunk: Histiocytosis X, amely főként gyermek és ifjúkorban, a koponyacsontokon szokott jelentkezni.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero